Pontos és szemlélődő - Filep Sándor kiállítása az Öreghegyen

Az  Anno című tárlaton olyan képek láthatók  az elmúlt 25 évből, amelyek magángyűjteményekből, közgyűjteményekből származnak.

- Melocco Miklós szobrászművész a megnyitón úgy fogalmazott: már nincs szüksége az ő segítségére. Ezzel arra utalt, hogy itthon is eléggé elismertek, népszerűek lettek a munkái? 

- Miklós elég edzett már a szakmában, az életben, nagy neve van és szereti a munkáimat. A barátságunk innen ered, mintegy 20 évvel ez előttről. A segítséget arra értette, hogy rengeteg útvesztő van ebben az országban, a művészeti életben, ő ebben segített eligazodni. Nem foglalkozom azzal, mennyire ismertek a képeim és mennyire nem. Voltak fontos kiállításaim az elmúlt 20 évben, aki eljött rá, az meg is jegyezte őket, és ezt örömmel konstatáltam.

- Inkább megrendelésekre alkot?

-  Van az is persze, ami nagyon jó. Ha a megrendelő és az én ízlésem egyezik. A megrendelés tág fogalom: kérhetnek egy festményt mérettől függetlenül vagy megadott méretre, amikor azt festek, amit akarok. És van, amikor a megrendelő konkrét elképzeléssel rendelkezik - akkor ezt át kell gondolni, meg kell beszélni, de  így természetes. 

- Tavaly kapott is egy állami megrendelést: 14 magyar festőművész mellett felkérték, hogy készítsen képet a magyar történelem egyik meghatározó időszakáról az alaptörvény díszkiadásához. Rögtön elvállalta?
 
-  Igen. Akkor még lehetett válogatni a témákból, nekem a Tanácsköztársaság nagyon "szimpatikus" volt, mert van megfelelő időbeli és egy történelmi rálátásom erre a korszakra, függetlenül attól, mit tanítottak az iskolában. Nagy cirkusz volt körülötte, de erre mondhatnám azt is, hogy savanyú a szőlő. Örömmel elvállalta az ember, mert végre adtak állami megrendelést, pláne egy festőnek. Számomra ez azt jelentette, az állam most hátha támogatja a művészeket. Ennek a felkérésnek azonban semmi köze a politikához, azért kértek föl, mert jó művésznek tartanak, aki meg tudja oldani a feladatot. Én úgy érzem, hogy jól oldottam meg, a megrendelő is elégedett volt.
 
-  A kép ezüst vesszővel készült, milyen ez a technika?
 
- Olyasmi, mint egy 4 H-s ceruza, de kell hozzá egy kréta alapozás, amit vászonra, papírra, fára lehet felvinni. Én vászonra szeretek dolgozni, ezüst vesszőt pedig lehet készíteni például egy ezüst villából. Különlegessége, hogy nem radírozható, tehát elég pontosan, felkészülten kell rajzolni. Vagy 30 éve alkalmazom ezt a már a középkortól, reneszánsztól létező technikát.

 
- A téma határozza meg, milyen technikával dolgozik?

-  Igen, inkább a témából indulok ki. Nem is egyszerű eltalálni, hogy fessen vagy rajzoljon az ember, ám el kell dönteni. A tévedéseket úgy küszöbölöm ki, hogy kevesebb időt töltök alkotással, viszont sokat szemlélődöm, gondolkozom, hiszen állandóan festő vagyok, és a "képcsinálás" is agyban dől el. El kell jutni arra a szintre, hogy szinte lássam magam előtt a képet, a kivitelezés  már elég gyorsan megy.
 
-  Néhány évig művészeti vezetője volt a fehérvári Szent Korona Galériának. Most mennyire követi, ismeri a város művészeti életét?
 
- Tanácsadó voltam, és azóta csak annyira követem, mi történik Fehérváron, amennyire az itteni barátaim elmesélik.  Balatonalmádiban élek, a bodajki Hang-Szín-Tér iskolába pedig hetente egyszer jövők tanítani a diákokat, akik tanulmányrajzokat készítenek.

 
- Van egy kör, az F-csoport, amelynek tagjai önnel együtt a figuratív festészetet képviselik, annak létjogosultságát hirdetik. Mióta létezik?

- Ez egy laza, részben baráti, részben szakmai társaság, volt Fehérváron is kiállításunk. A csoport nyitott, mindenki járja a maga útját. Talán 6-7 éve alakultunk, azóta Veszprémben, Németországban, Erdélyben is megmutattuk magunkat. Odaát jóval nagyobb visszhangja volt, itthon kevésbé.

- Úgy érzi, nálunk kevésbé kedvelt, elismert ez az ábrázolási forma?

- Nem hinném, hogy hanyagolják a figuralitást, bár vannak időszakok, amikor kifejezetten mellőzték, most éppen kettősség van. Magyarország egyébként is mindig valami divat után szalad, furcsa világ ez. Szerintem azonban az a fontos, hogy mit hagy az ember maga után, és melyek azok a műtárgyak, amelyek megvalósulnak.

A február 19-ig látható Filep-kiállítás zárása előtt, február 17-én 18 órától programot szerveznek az Öreghegyi Közösségi Házban. Az alkotóval Legéndy Péter művészettörténész beszélget, majd levetítik Pati-Nagy Bence-Preszter Elemér-Tihanyi Tamás Ecsetvonás a század végén című portréfilmjét. Közreműködik a Fi-Ne Art Ensemble.