Aktok, tájak ösztönből, Schandl Viktor kiállításán

A galéria termeiben két nagyobb téma köré csoportosulnak Schandl Viktor  festményei: az egyik helyiségben  aktok, félaktok, női portrék vonalaiba feledkezhet bele a néző, a másik teremben tájképek, zsánerképek kötik le a művészetszeretők figyelmét. Ami rögtön feltűnik, az a szinte fotószerű ábrázolásmód, a pontosan, aprólékosan  megfestett formák, vonalak,  az élénk, élő színek, egyenletes felületek. Némelyik elvontabb jelentést hordoz, de a legtöbb arról szól, amit látunk, s a valóságban is láthatunk: egy szép nőről, lovakról, egy hangulatos tájról, az abban megjelenő emberről. Ám itt mindez a festő szemével, az ő keze által megalkotva jelenik meg.

A Tóparti gimnázium művészeti tagozatán végzett Viktor évek óta így fest, képeit többnyire fotókról készíti, de mint mondja, mégsem olyanok, mint a fénykép. Van például olyan festménye, amelyet két fotóból "rakott össze", hiszen  a gép nem "lát" úgy, mint az emberi szem, nem úgy képezi le a látványt.  Élethű művek születnek - fogalmaz Viktor, aki az utóbbi években a fotózást is elkezdte komolyabb szinten űzni. Korábban a festés miatt fényképezett, hogy megörökítse témáit, most azonban már egyre komolyabban veszi,  annyira, hogy kiállítás gondolatát is fontolgatja.  A két művészeti ág befolyásolja egymást nála, egyesek szerint fotói néha festményszerűek, illetve fordítva.

 Témáit tekintve nem mindig tudatos, lehet, hogy egy akt után egy lovas kép következik, a realista festményeken kívül pedig szürrealistát, absztraktot is csinált már - úgy alkot, ahogy az ösztönből jön nála. Megy az érzései után - mondja -, bár van, hogy már azt is tudja, mit fest majd három hónap, egy év múlva, ám ha közben úgy érzi, változtatni kell, megteszi. Megrendelései is vannak, azok kötik, illetve a nagyobb lélegzetvételű munkák, de ezek között szívesen "kalandozik".

A régebbi, szürke marháról, birkanyájról, pásztorról készült művei mellett  újak is vannak, például sziklán ülő lányról - ez már egészen futurisztikus, szándékoltan művi hatást kelt.   Erre is megvolt a koncepció, és hogy, hogy nem, modell is akadt hozzá. Viktor azt meséli: mivel egyre többen ismerik alkotásait, és sokan jelzik, hogy tetszenek, van, hogy modellnek jelentkeznek -  csinos, fiatal hölgyek. Őket pedig ki ne festené szívesen? Főleg, ha koncepció is van - jegyzi meg Viktor, de hozzáteszi: férfialakon is gondolkodott már. 
Kortársai műveit, stílusát olykor követi, idősebb példaképe inkább régebben volt, ma mondhatni, a  saját feje után megy. Van azért, aki ellátja tanáccsal, terelgeti, ő most Gáll Gregor szobrászművész, aki kiállítását megnyitotta.
Viktornak rengeteg  terv van  a fejében, így biztosak lehetünk benne, hogy még talákozunk nevével a művészeti életben.