Dórika a szüleivel gyógyul tovább - visszatért családjához az iszapömlés legifjabb sérültje

Az édesanyja, Erzsébet és az édesapja, Zoltán már nagyon várta, hogy a szörnyű katasztrófa és a két hét távollét után végre együtt lehessenek. A kislány Budapesten gyógyult, a szülők Ajkán. Ők azonban nem csak a testi, hanem lelki sebeiket is kell, hogy ápolják, hiszen az egy éves Angyalka elvesztése megviselte mindkettejüket. Ám a három gyermek, a kis Dóri és a katasztrófában szerencsére nem sérült hét éves Gergő a 12 éves Renátával együtt alig várta, hogy újra együtt legyen az egész család.

A nagyobb gyerekek most az ajkai rokonoknál vannak, a nagyszülők, testvérek segítenek a velük kapcsolatos teendők intézésében és a albérletet is kerestek már a családnak. Hiszen a kolontári ház odalett, és azzal együtt mindenük elveszett. A két fiatal, szorgalmas szülő azonban nagyon várja, hogy dolgozhasson, mindig tevékeny, szorgalmas emberek voltak.

Ahogy Erzsébet mondja, furcsa érzés most, hogy segítségre szorulnak. Hiszen ha korábban szegények voltak is, nem kellett mástól segítséget kérni, hogy nevelhessék gyermekeiket. A közeljövőben azonban egy idegen házban, adományokból kell, hogy elkezdjék új életüket. Erzsébet nagyon hálás mindenkinek, aki segített nekik bármi módon is. Azt mondja, a kórházban is csupa szeretet és gondoskodás veszi körül őket, az orvosok, nővérek részéről.

A sebeik szépen gyógyulnak, bár Zoltán esetében még nem zárható ki, hogy plasztikai műtétre legyen szükség. Amíg haza nem mehetnek, addig is szorgalmasan látogatja őkat a családjuk, a nagyobb gyerekek, a nagyszülők, sógorok, sógornők. De ismeretlen látogatók is akadnak, egy idős néni például gyümölcsökkel érkezett Tapolcáról, hogy mire Dórika megérkezik, abban se szenvedjenek hiányt. Erzsébet azonban azt mondja, hiába a sok adomány, ajándék, a bocsánatkérés a MAL vezetői részéről, az ő legkisebb gyermekét már nem hozhatja vissza semmi. Mégis próbál erős lenni, a bíztató jövőbe nézni.

Talán most egy kicsit fellélegeznek a szülők, hogy Dórika is velük van, és csak a kórházból való távozás napját várják nagyon.

Videó, részletek a nagy találkozásról itt, a Napló honlapján!

Oda költöztek, ahol a legnagyobb kárt okozta az iszap

A Juhász család két évvel ezelőttig a Kolontárhoz közeli Tik-hegyen, egy tanyán élt. A katasztrófa azt a területet nem sújtotta. Ők azonban beköltöztek a falu azon részébe, ahol a legnagyobb kárt okozta az iszap. A házuk falán ma is látszik, hogy az ajtó tetejét is ellepte a sár. Az édesapa a csatornába kapaszkodott, lábait mosta a lúg, súlyosan sérült. Az édesanya kezéből kisodorta a víz az egy éves Angyalkát, csak a három éves Dórit tudta megmenteni az ablakban kapaszkodva. A kislány egy ágyon lebegett a víz tetején, Erzsébet folyamatosan fogta a kicsi lábát és nyugtatgatta őt. Mindketten megsérültek, de az állapotuk szépen javul.