Egy utazó, aki imád hegyet mászni

Radics Tamás – vagy ahogy a barátai szólítják: rada – igen így, kisbetűvel –, Székesfehérváron született, majd Velencén és Kápolnásnyéken élt. Jelenleg PhD-hallgató a Debreceni Egyetem ásvány és földtani tanszékén. A 28 éves geológus, amikor lehetősége adódik, rohan a természetbe, a hegyei közé. Nem tartja magát hegymászónak, csak egy utazónak, aki imád hegyet mászni. Hat év alatt meghódította Magyarország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Lengyelország, Szlovákia, Ausztria, Románia, Montenegró, Kirgizisztán és Kabard- és Balkárföld magaslatait.

A magashegyi világ teljesen magával ragadta, nem volt és nincs is megállás: idén a Pireneusok gerincét járja majd végig 840 kilométeren Fotó: Radics Tamás

– Hosszútávfutással, mászással lehet edzeni, de mentálisan is fel kell készülni az expedíciókra. Nem mindenkinek való. Jó önismeret, ez talán az egyik legfontosabb tényező. Tudni kell visszafordulni, a hegy úgyis megvárja az embert – kezdte Tamás, majd hozzátette: – Mivel a természetföldrajz érdekelt a gimiben, nagyon szerettem volna kimenni a Velencei-hegységbe túrázni. Hívtam a barátaimat is, de nem jöttek el velem – idézte fel a legelső kalandot. Aztán tizenhat évesen fogta magát és elindult egyedül. 2009-ben 19 napot töltött Montenegróban a Durmitor hegyei között. Ez volt az első komoly túrája. A magashegyi világ teljesen magával ragadta, nem volt és nincs is megállás. Ő maga kezdte szervezni az utazásokat, komolyabb expedíciókat.

– 2010-ben a Pireneusok központi szakaszát jártuk be egy nyíregyházi barátommal, ez körülbelül 110 kilométert jelentett két hét alatt – mesélte Tamás. Ezután, 2011- ben az Alpokat vette célba: megmászta a Mont Blanc-t és a Gran Paradisót. De az igazi kihívás a következő évben jött el, amikor a Kaukázusban sikerült megmásznia az Elbrusz nyugati csúcsát, ami 5642 méter magas. Magasabbra és messzebbre! – ez lett a jelszó, úticélként pedig a Pamír és a Tien-san hegységet tűzte ki maga elé. 6300 méter: ez volt a legmagasabb pont, ahonnan kitekinthetett a legtöbbünk által ismert világból.

– A Lenin-csúcs elérése a rossz időjárási körülmények miatt nem sikerült. A 7134 méter magas hegyen a hármas táborig jutottam, ahonnan kénytelen voltam visszafordulni. Egy éjszakát töltöttem ott, jövőre újra megpróbálom – mondta. Két éve a Tien-san hegységben szerette volna megmászni a 7010 méteres Khan Tengrit. Már megvoltak a hatezer méteres akklimatizációs körök, de aztán műanyag bakancsa csonthártyáig kiszakított a sarkából egy darabot.

– Majd küldök róla fotót, ha gondolod! – ajánlotta fel nevetve, amit persze gyors visszautasítás követett, de nem úsztam meg. Ami már kevésbé vicces, hogy a sérülés miatt le kellett mondania a csúcstámadásról. Nemcsak saját magát, másokat is veszélybe sodort volna, ha folytatja. Ahogy mondta, a „Mennyeihegység" megmászásához nem csupán állhatatosság és alázat, szerencse is kell. Majd egy kisebb lavina lepte meg, ugyancsak a Tien-san hegységben. Szerencsére csak a levegőbe szálló hófelhő érte utol.

– Tavaly, a ramadán utolsó napján Kirgizisztán fővárosában, Biskekben terroristatámadás történt a szállásunk mellett. Illetve terroristákra csaptak le és többórás tűzharc alakult ki. Négy német turistát és hat terroristát lőttek le. Ezután már nem éreztük magunkat biztonságban, hazafordultunk – sorolta tovább az életveszélyes helyzeteket.

Tamást nem csak az adrenalin hajtja a csúcsokra: – A mászás szabadságot és önállóságot ad. Fent kitisztul az agy, semmi mással nem foglalkozik az ember, nincsenek határidők, nincsen semmi, ami hétköznapi. Amikor a 9–10 hónapos szervezés után mindent kikapcsolhatsz, na, ez a legjobb érzés – fogalmazott Tamás. Erdély a kedvenc terepe, ahova az esetek nagy százalékában stoppal jut el és ahova a barátnője is vele tart.