Minden gyermeknek a neki megfelelő feladatot kellene adni

Az egyetemi docens, a Pannon Egyetem MFTK Neveléstudományi Intézetének volt intézetigazgatója az irodalom értékeiről, az értékes irodalomról is beszélt hallgatóságának.

Mátyási Máriát arról kérdeztem, működik-e ma még, s ha igen, hogyan a férje által az 1970-es években megteremtett alternatív pedagógiai irányzat.

– A Zsolnai-módszer harminc éves kutatással összerakott munka volt. A program mára szinte eltűnt, s ugyan nem tiltott, de olyan oktatási rendszer alakult ki, amelyben nem támogatják a módszert. Az elmúlt öt évben, mióta a tankönyvpiacot államosították, és vannak kifejezetten támogatott, kijelölt tankönyvek, azóta a Zsolnai-módszerben alkalmazottakat nem lehet elérni – mondta a pedagógus, és hozzátette: pedig, a ma az oktatásban elhangzó jelszavak – például értékelvűség, képességfejlesztés – mind a Zsolnai-pedagógiához köthetők. Ám mára főleg csak a hangzatos jelszavak maradtak, a gyakorlat ezekkel nincs összhangban.

Mátyási Mária, Tóth Péter igazgató és Vajgerné Böhm Erika az iskolában (Fotó: Molnár Artúr)

Mátyási Mária szerint úgy nem is lehet képességet fejleszteni, hogy nem tesznek különbséget a gyermekek között a tanítási órákon. Pedig kellene, hiszen mindannyian mások, különböző ütemben tudnak haladni. Nem lehet „az osztályt” tanítani, hiszen az orvos sem az egész kórtermet, hanem az egyes beteget gyógyítja – fogalmazott.

– A Zsolnai-módszer szerint minden gyermeknek a neki megfelelő feladatokat kellene kiadni és aztán ellenőrizni az órákon a végrehajtást is. Tehát munkáltató tankönyvekre volna szükség, sok-sok feladatsorral, amelyekből a pedagógus választhat. Itt egyes diákok nagyon magasra is törhetnek, ám mások sem maradnak le, mert velük közvetlenül foglalkozik a pedagógus. Az iskolákban mára csak nyomokban lelhető föl ez a pedagógiai program, amely mögött pedig komoly filozófia állt. Ez sajnos kevés új irányzatról mondható el – fejtette ki Mátyási Mária, aki a közoktatásban felmerült, többször megfogalmazott problémák – például a gyerekek leterheltsége – kapcsán azt is elmondta:

– A Zsolnai-pedagógia valóban leterhelte a diákokat, ám ezt mindig a gyermek képességeinek megfelelően tette. Itt is előfordult azonban, hogy nem megfelelően alkalmazták a módszert, így egyesek úgy érezhették, kizsigerelik őket.

A reformpedagógiai programokra és az iskolán kívüli oktatásra kitérve a pedagógus úgy vélte: sokan szeretnék, ha az iskola egyre jobban a gyerekeké lenne, s az órákon több teret engednének az alkotásnak, a képességek kibontakoztatásának. Mindez abból a hiányból következik, amely a mai oktatási rendszerre jellemző – fogalmazott.

Márpedig, az iskola is szolgáltató hely, és egyre több a felkészült, értelmiségi szülő, akit már nem lehet az orránál fogva vezetni