Nem lehetünk turisták a saját szülőföldünkön!

Nyíltan vállalta, hogy felvidéki magyarként felvette a magyar állampolgárságot, s ezzel elveszítette a szlovákot – ez azonban csak még inkább elkötelezte őt a magyar nemzeti aktivizmus mellett. Gubík László ma a Via Nova – Új Út elnöke, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa, valamint a MartFeszt főszervezője. A Mandiner kérdéseire válaszolva a felvidéki szlovák és magyar politikáról, a magyar közösség legégetőbb kihívásairól és a rájuk adható válaszokról fejtette ki véleményét.

Mint mondta, számára nem volt meglepő a szlovák himnusztörvény kezdeményezése. A gazdasági együttműködés és a migránsválság okozta civilizációs fenyegetettség ugyan közelebb hozta egymáshoz a két országot, de a kényes témák megoldásától, s ezzel az igazán mély szövetségtől, azért még messzebb volnánk – fejtette ki. nem cáfolva azt a felvetést sem, hogy száz éve ugyanaz a helyzet.

Hogy jogfosztást jogfosztás követ. Trianon, kitelepítések, Benes-dekrétumok, nemzetiségi jogok változó szintű korlátozása, majd állampolgársági törvény, himnusztörvény és még hosszú a sor.

A felvidéki magyarság renitenssége szerinte válasz arra, hogy a kicsinyesség sajnos természetes velejárója a mindenkori szlovák politikumnak. Mégis mi szükség van a 21. században jogfosztó dekrétumok megerősítésére, az állampolgárság felvételének vagy a nyelvhasználat kiterjesztésének korlátozására, nemzeti jelképek kitűzésének vagy a himnusz éneklésének büntetésére? – tette fel a kérdést, annak tudatában is, hogy magabiztos politikai közösség ilyet egyszerűen nem tesz.

Arra kéne ráébredni, hogy

sokkal több dolog köt össze minket, magyarokat és szlovákokat, mint ami elválaszt.

Ez az egymásra utaltság vonatkozik egyébként az egész visegrádi térségre – tette hozzá Gubík László, aki szerint ha az európai politikai térképet nézzük, akkor ez ráadásul hatványozottan igaz.

Ezért is káros a szűk látókörű nacionalizmus, ami a „himnusztörvényben” is testet ölt.

A felvidéki magyar politikum egyik legfontosabb feladata ebben a helyzetben épp az, hogy ezeket a görcsös félelmeket a szlovák partnerekkel levetkőztesse – hangoztatta, kitérve arra is, hogy

ennek persze nem az a módja, hogy a magyar közösség lemond jogos követeléseiről, enged belőlük vagy szőnyeg alá söpri őket. Az nem érdekképviselet, az opportunizmus. Ez a „bugárizmus” útja.

„A mi dolgunk az, hogy ráébresszük a szlovák döntéshozókat és véleményformálókat, hogy ami nekünk jó, az nekik is az. Lehet, hogy ezt kezdetben öt és fél pozsonyi értelmiségi fogja csak fel, de törekedni kell nem csak az érdek, de az értékazonosságra is a lehetséges partnerekkel.

Ilyen közös értékek például egy közép-európai politikai erőtér megteremtése, az ebben élő nemzeti közösségek komfortérzetének növelése, a gazdaságélénkítő és családtámogató politika, a közös keresztény gyökerek és az életformánk biztonságának megőrzése”

– fejtette ki Gubík László, aki a Via Nova – Új Út elnevezésű szervezet elnökeként arról is beszámolt, hol tart most a Felvidéken a saját szövetségi rendszerének kiépítésével.

A Via Nova a múlt hónapban több mint 30 polgári társulásból álló ifjúsági szövetséggé alakult. Jelen vannak a felvidéki közélet minden területén és minden régiójában – állapította meg, hozzátéve: idén elindítják felvételi kérelmüket az Európai Nemzetiségek és az Európai Kereszténydemokraták ifi ernyőszervezeteihez is, és részt vesznek az új Minority Safe Pack felvidéki aláírásgyűjtésében is.

Felvidéken tízévente 50 ezer magyarral kevesebb van. Ennek hátterében szerinte nem csak a természetes fogyás van, hanem az elvándorlás is, ami ugyanúgy sújtja a többségi nemzetet, mint a felvidéki magyarságot.

A szlovák fiatalok Prágát, Brünnt és Bécset választják, a felvidéki magyarok pedig Budapestet – jelezte, s mint mondta, ezt természetesnek is tekinti.

Egy egyetemista arra megy, ahol több tudást szívhat magába, egy munkavállaló pedig arra, ahol jobban megfizetik.

A felvidéki magyar intézmények és vállalkozók feladata az, hogy olyan életkörülményeket teremtsenek, hogy a felvidéki egyetemistáik és munkavállalóik hazajöjjenek. Budapest helyett Gömörben alapítsanak céget, egy multi ügyfélszolgálata helyett valamelyik magyar cég dunaszerdahelyi fiókjában dolgozzanak, és az értelmiségi pályán egy komáromi oktatási intézményben, rimaszombati civil szervezetben vagy somorjai kutatóintézetben induljanak el

– sorolta Gubík László, aki utalt arra, hogy munkahelye, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet éppen ilyen hosszútávú tervek és programok megvalósításában segíti a kárpát-medencei magyar közösségeket.

A magyar kormányzat tehát partner mindebben, sőt

Budapest átvette Pozsony feladatait is. Az egyiknek ugyanis fontos, hogy maradjon Szlovákia déli járásaiban magyar élet, a másik ebben száz év tapasztalatai nyomán, inkább ellenérdekelt.

Ezért fontos, hogy most, amikor jobban érződik a magyar kormányzat törődése, mint valaha, életképes ötletekkel álljunk elő. Mert helyettünk senki nem tudja megfogalmazni megmaradásunk és gyarapodásunk feltételeit. Egy modern kori felvidéki reformidőszak megfordíthatja az asszimilációt és lelki megújulást is hozhat. De ahhoz modern kori Széchenyik kellenek! – hangoztatta Gubík László, aki nem kerülte ki a választ arra a kérdésre sem, hol tart a jogvédő küzdelme azt követően, hogy nyíltan vállalta, felvidéki magyarként felveszi a magyar állampolgárságot, s ezzel párhozamosan elveszíti a szlovákot.

Mint elmondta, társaival együtt az elmúlt nyolc évben minden lehetséges fórumon elmentek a végsőkig.

Pereskedtek a pozsonyi legfelsőbb bíróság előtt, tárgyalta ügyüket a kassai alkotmánybíróság és foglalkozott beadványaikkal a strasbourgi emberi jogi bíróság is.

Minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült kiharcolni a magyar és más állampolgárság retorziók nélküli felvételének lehetőségét Szlovákiában, s ennek oka szerinte az, hogy a probléma legalább annyira politikai, mint jogi.

Jó lesz egyszer kiharcolni, hogy jogi értelemben véve ne csak turista legyek szülőföldemen

- mondta.

Gubík László arról is beszámolt, hogy megalapította a hiánypótló kezdeményezésnek tekinthető Esterházy Akadémiát.

Mint elmondta,

az Esterházy Akadémián a közéleti ambíciókkal rendelkező felvidéki fiatalokat karolják fel, akiket kétéves képzés során felkészítenek a véleményformálói, politikai, elemzői, újságírói, televíziós és rádiós pályára, illetve olyan készségfejlesztő tréningeket nyújtanak számukra, amelyek az élet bármely területén előnyükre válnak.

A céljuk, hogy utánpótlást nyújtsanak a felvidéki magyar intézményrendszer számára, és olyan növendékeket neveljenek, akik a maguk szakterületén közösségük vezetői lesznek.

Az oktatás Esterházy János politikai örökségének szellemiségében történik egy olyan időszakban, amikor az elmúlt száz év talán legkiemelkedőbb felvidéki személyiségének boldoggá avatási pere is elkezdődött.

Nem túlzás tehát, hogy történelmet írhat, aki az Esterházy Akadémiára jelentkezik – jelentette ki.