Felmérik a halállományt: a réti csík és társai

Az agárd-dinnyési csónakkikötőnél helyezték vízre azt a csónakot, amellyel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság biológusai kedden délelőtt megkezdték a munkát. Sevcsik András a Fejér Megyei Hírlapnak elmondta: kilenc mintavételi pontot határoztak meg a Velencei-tó különböző területein. Céljuk, hogy felmérjék a halállományt összetételét.

A munkát elektromos berendezéssel végzik: a nagyjából egy köbméternyi területre kisebb áramütést mérnek, a halaknak pedig van egy olyan tulajdonságuk, hogy mindig a pozitív töltés felé úsznak. Sok múlik eközben az adott víz vezetőképességétől, de a szakemberek vigyáznak arra, hogy a halaknak bár különböző módon reagálnak az elektromosságra , ne essen bajuk. Ha olyan vízterületen mérik fel az állományt, ahol az elektromosságra különösen érzékeny fajok élnek, a szakembereknek erre külön ügyelniük kell. (Az orvhalászok is hasonló berendezéssel dolgoznak , csak sokkal nagyobb áramerősséget használnak tiltott tevékenységükhöz.)

Sevcsik András (balra) (Fotó: Tihanyi Tamás)

Az úgynevezett Nemzeti Biodiverzitási Monitoringrendszer segítségével mérik fel Magyarország természetes, vagy természetközeli vizeit, és a döntéshozók választása ezúttal a Velencei-tóra esett. A monitoringozás segítségével akár évtizedekre előre lehet tervezni, meghatározni, vagy éppen befolyásolni egy-egy vízterület, tó halállományának az összetételét. Ennek része, hogy következtetni lehet az idegen fajok esetleges nemkívánatos megjelenésére is: sokan tudják például, mennyire rettegnek a horgászok a törpeharcsák tömeges elterjedésétől.

A szakemberek a Velencei-tónál alapvetően olyan fajok számbavételére számítanak, amelyek jól ismertek a horgászok előtt, de Sevcsik András elmondta, két védett faj, a réti csík és a kurta baing jelenlétére is nagy izgalommal számít. A felmérés eredményére később visszatérünk.