Ha mindenki egyszerre indul

- Mikor járt utoljára Zalaegerszegen? És manapság hol van otthon a világban?

- Egerszegen nagyon rég jártam, az idejét meg sem tudom mondani: érettségi találkozó volt, de a legutóbbit ezek közül el is mulasztottam... Amúgy sokfelé otthon érzem magam: Zalában, a Balatonnál, Budapesten, mert ott tanultam, Leányfalun, ahol most lakunk, és elég sokat megszerettem azokból a helyekből is, ahol később hosszabb-rövidebb időt töltöttem. Egy uniós tisztségviselőnek inkább előny, ha Európában sokfelé jól érzi magát.

- Nagyjából egy évvel ezelőtti kinevezésekor a még ellenzéki hazai jobboldal súlytalannak nevezte a tárcáját. Azóta elkészült az Európa 2020 startégia, amelynek öt fő célkitűzése közül kettő kifejezetten az ön szakterületét érinti. Megerősödött?

- Eleve nem szerettem a méricskélést, tévúton jár, aki a biztosi feladatköröket így rangsorolja. Az én tárcámhoz tartozó terület rendkívül összetett és kiterjedt. Vannak szakpolitikai feladataink, van jogalkotási és pénzügyi rész is. És nincs nap, hogy ne kellene mindegyikkel foglalkozni. Rengeteg érintettje van ezeknek a politikáknak: civil szervezetek, szakszervezetek. Heti rendszerességgel kell találkozni a partnerekkel, és nem is csak a csúcsszervezetek képviselőivel, hanem ágazati, tagállami szakértőkkel, üzleti csoportok vezetőivel is. A most elkészült, valóban komoly dokumentumban az ő hozzájárulásuk, nyomuk is ott van.

- Az előadásban cáfolta azt a hallgatóságból érkezett felvetést, hogy túl sokan lennének az uniós bürokraták. De vajon nincs-e az unió túlságosan messze? Persze nem földrajzi értelemben, de az EU-ból a hétköznapi ember főleg olyanokat érzékel, hogy mondjuk a jogharmonizáció során finoman szólva nem ésszerűsödnek a hazai szabályok.

- Valóban kérdés, hogy az uniós társadalom mennyire ismeri, érzi magáénak a közösséget, annak intézményeit. Az Európai Bizottság nagyon sokat tesz azért, hogy az állampolgárok megtudják, milyen ügyek, illetve milyen ügyek milyen mértékben tartoznak Brüsszelhez. Épp a napokban nyílt meg az unió új hivatalos képviselete Budapesten, amely azért költözött a főváros frekventáltabb helyére, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet: az EU együtt él az emberekkel. És itt nemcsak ismeretet terjesztenek, de igyekeznek szolgáltatni, sok kérdésben konkrét segítséget nyújtani.

- És mennyire érzik a távolságot a végektől? Mi van, ha a döntések nem mennek át ? Van ellenőrzési mechanizmus, esetleg szankció mondjuk az Európa 2020 megvalósulására?

- A tagállamok elkészítették csatlakozó vállalásaikat, a nemzeti reformterveket. Ezek megvalósulását figyelemmel kísérjük, vannak ösztönzők és szankciók is a rendszerben, de hangsúlyozom: elsősorban ösztönzőkről van szó. Hiszen elvileg mindenkinek érdeke, hogy a stratégia megvalósuljon: sikerüljön növelni a foglalkoztatást, csökkenteni a szegénységet, gyorsítani a digitális átállást satöbbi. Legfeljebb azért képzelhető el, hogy valaki nem halad elég gyorsan, mert nem tudja vállalni ennek rövid távú költségeit, vagy nem akar vállalni ezzel járó átmeneti hátrányokat. Viszont ha mindenki egyszerre indul el, uniós koordináció és támogatás mellett, akkor ezek minimalizálhatók, a hosszú távú előnyök pedig könnyebben elérhetők.

- Milyen a viszonya a magyar kormánnyal? Kell egyáltalán, hogy egy uniós biztos baráti kapcsolatot ápoljon a nemzete vezetőivel?

- Fontos, és nemcsak a hazám kormányával, de minden tagállaméval. Tudatosan készültem erre, attól kezdve, hogy elkezdtem a munkát Brüsszelben. Szoros kapcsolatot ápolok a nagykövetekkel, a soros elnökségünk miatt is lényeges, hogy legyen állandó egyeztetés, információcsere köztünk.

- És a kormány?

- Megalakulása óta rendszeresen járnak Brüsszelbe a miniszterek, államtitkárok. Először azokkal ismerkedtem meg, akikkel a szakterületemből kifolyólag gyakrabban együtt kell működnöm. Ráadásul Réthelyi Miklóssal zalai gyökerek, Navracsics Tiborral pedig tanszéki kollegalitás köt össze. Nagyon hamar kialakult a jó együttműködés.

- Az Európa 2020 öt fő célkitűzése közt az ön tárcája témájaként szerepel a roma-felzárkóztatás és a foglalkoztatás javítása. Ezek itthon is súlyos kérdések. Az EU-kormányában egy biztos nem a hazáját, hanem a közösséget képviseli. De valóban teljességgel kizárt hazafelé némi pozitív diszkrimináció?

- Mindenképp számít, ki milyen társadalomból, milyen ismeretekkel érkezik. Elődöm a tárcánál cseh volt, mindketten jól ismerjük a cigányság történetét, a mai valóságot. Nyugaton a romaproblémákról korábban is tudtak, de nem mérték fel ezek igazi súlyát. Most már akciócsoportunk is van több biztos részvételével, amely a roma-integráció megvalósításának lehetőségeit keresi. Magyarország érdeke is, hogy sikerüljön.

- A magyar soros elnökséget beárnyékolják a médiatörvény körüli feszültségek. Mivé fajulhatnak ezek?

- Remélhetőleg inkább visszafordul a folyamat. Az elmúlt hetekben némileg elmérgesedett a hangulat, a közös érdek viszont az, hogy mindez ne zavarja az elnökségi időszakot. Gondolom, a harmonikusabb viszony érdekében a felek kölcsönösen hajlandók korrekciókra is.

- Mikor járt utoljára Zalaegerszegen? És manapság hol van otthon a világban?

- Egerszegen nagyon rég jártam, az idejét meg sem tudom mondani: érettségi találkozó volt, de a legutóbbit ezek közül el is mulasztottam... Amúgy sokfelé otthon érzem magam: Zalában, a Balatonnál, Budapesten, mert ott tanultam, Leányfalun, ahol most lakunk, és elég sokat megszerettem azokból a helyekből is, ahol később hosszabb-rövidebb időt töltöttem. Egy uniós tisztségviselőnek inkább előny, ha Európában sokfelé jól érzi magát.

- Nagyjából egy évvel ezelőtti kinevezésekor a még ellenzéki hazai jobboldal súlytalannak nevezte a tárcáját. Azóta elkészült az Európa 2020 startégia, amelynek öt fő célkitűzése közül kettő kifejezetten az ön szakterületét érinti. Megerősödött?

- Eleve nem szerettem a méricskélést, tévúton jár, aki a biztosi feladatköröket így rangsorolja. Az én tárcámhoz tartozó terület rendkívül összetett és kiterjedt. Vannak szakpolitikai feladataink, van jogalkotási és pénzügyi rész is. És nincs nap, hogy ne kellene mindegyikkel foglalkozni. Rengeteg érintettje van ezeknek a politikáknak: civil szervezetek, szakszervezetek. Heti rendszerességgel kell találkozni a partnerekkel, és nem is csak a csúcsszervezetek képviselőivel, hanem ágazati, tagállami szakértőkkel, üzleti csoportok vezetőivel is. A most elkészült, valóban komoly dokumentumban az ő hozzájárulásuk, nyomuk is ott van.

- Az előadásban cáfolta azt a hallgatóságból érkezett felvetést, hogy túl sokan lennének az uniós bürokraták. De vajon nincs-e az unió túlságosan messze? Persze nem földrajzi értelemben, de az EU-ból a hétköznapi ember főleg olyanokat érzékel, hogy mondjuk a jogharmonizáció során finoman szólva nem ésszerűsödnek a hazai szabályok.

- Valóban kérdés, hogy az uniós társadalom mennyire ismeri, érzi magáénak a közösséget, annak intézményeit. Az Európai Bizottság nagyon sokat tesz azért, hogy az állampolgárok megtudják, milyen ügyek, illetve milyen ügyek milyen mértékben tartoznak Brüsszelhez. Épp a napokban nyílt meg az unió új hivatalos képviselete Budapesten, amely azért költözött a főváros frekventáltabb helyére, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet: az EU együtt él az emberekkel. És itt nemcsak ismeretet terjesztenek, de igyekeznek szolgáltatni, sok kérdésben konkrét segítséget nyújtani.

- És mennyire érzik a távolságot a végektől? Mi van, ha a döntések nem mennek át ? Van ellenőrzési mechanizmus, esetleg szankció mondjuk az Európa 2020 megvalósulására?

- A tagállamok elkészítették csatlakozó vállalásaikat, a nemzeti reformterveket. Ezek megvalósulását figyelemmel kísérjük, vannak ösztönzők és szankciók is a rendszerben, de hangsúlyozom: elsősorban ösztönzőkről van szó. Hiszen elvileg mindenkinek érdeke, hogy a stratégia megvalósuljon: sikerüljön növelni a foglalkoztatást, csökkenteni a szegénységet, gyorsítani a digitális átállást satöbbi. Legfeljebb azért képzelhető el, hogy valaki nem halad elég gyorsan, mert nem tudja vállalni ennek rövid távú költségeit, vagy nem akar vállalni ezzel járó átmeneti hátrányokat. Viszont ha mindenki egyszerre indul el, uniós koordináció és támogatás mellett, akkor ezek minimalizálhatók, a hosszú távú előnyök pedig könnyebben elérhetők.

- Milyen a viszonya a magyar kormánnyal? Kell egyáltalán, hogy egy uniós biztos baráti kapcsolatot ápoljon a nemzete vezetőivel?

- Fontos, és nemcsak a hazám kormányával, de minden tagállaméval. Tudatosan készültem erre, attól kezdve, hogy elkezdtem a munkát Brüsszelben. Szoros kapcsolatot ápolok a nagykövetekkel, a soros elnökségünk miatt is lényeges, hogy legyen állandó egyeztetés, információcsere köztünk.

- És a kormány?

- Megalakulása óta rendszeresen járnak Brüsszelbe a miniszterek, államtitkárok. Először azokkal ismerkedtem meg, akikkel a szakterületemből kifolyólag gyakrabban együtt kell működnöm. Ráadásul Réthelyi Miklóssal zalai gyökerek, Navracsics Tiborral pedig tanszéki kollegalitás köt össze. Nagyon hamar kialakult a jó együttműködés.

- Az Európa 2020 öt fő célkitűzése közt az ön tárcája témájaként szerepel a roma-felzárkóztatás és a foglalkoztatás javítása. Ezek itthon is súlyos kérdések. Az EU-kormányában egy biztos nem a hazáját, hanem a közösséget képviseli. De valóban teljességgel kizárt hazafelé némi pozitív diszkrimináció?

- Mindenképp számít, ki milyen társadalomból, milyen ismeretekkel érkezik. Elődöm a tárcánál cseh volt, mindketten jól ismerjük a cigányság történetét, a mai valóságot. Nyugaton a romaproblémákról korábban is tudtak, de nem mérték fel ezek igazi súlyát. Most már akciócsoportunk is van több biztos részvételével, amely a roma-integráció megvalósításának lehetőségeit keresi. Magyarország érdeke is, hogy sikerüljön.

- A magyar soros elnökséget beárnyékolják a médiatörvény körüli feszültségek. Mivé fajulhatnak ezek?

- Remélhetőleg inkább visszafordul a folyamat. Az elmúlt hetekben némileg elmérgesedett a hangulat, a közös érdek viszont az, hogy mindez ne zavarja az elnökségi időszakot. Gondolom, a harmonikusabb viszony érdekében a felek kölcsönösen hajlandók korrekciókra is.

- Egerszegen nagyon rég jártam, az idejét meg sem tudom mondani: érettségi találkozó volt, de a legutóbbit ezek közül el is mulasztottam... Amúgy sokfelé otthon érzem magam: Zalában, a Balatonnál, Budapesten, mert ott tanultam, Leányfalun, ahol most lakunk, és elég sokat megszerettem azokból a helyekből is, ahol később hosszabb-rövidebb időt töltöttem. Egy uniós tisztségviselőnek inkább előny, ha Európában sokfelé jól érzi magát.

- Nagyjából egy évvel ezelőtti kinevezésekor a még ellenzéki hazai jobboldal súlytalannak nevezte a tárcáját. Azóta elkészült az Európa 2020 startégia, amelynek öt fő célkitűzése közül kettő kifejezetten az ön szakterületét érinti. Megerősödött?

- Eleve nem szerettem a méricskélést, tévúton jár, aki a biztosi feladatköröket így rangsorolja. Az én tárcámhoz tartozó terület rendkívül összetett és kiterjedt. Vannak szakpolitikai feladataink, van jogalkotási és pénzügyi rész is. És nincs nap, hogy ne kellene mindegyikkel foglalkozni. Rengeteg érintettje van ezeknek a politikáknak: civil szervezetek, szakszervezetek. Heti rendszerességgel kell találkozni a partnerekkel, és nem is csak a csúcsszervezetek képviselőivel, hanem ágazati, tagállami szakértőkkel, üzleti csoportok vezetőivel is. A most elkészült, valóban komoly dokumentumban az ő hozzájárulásuk, nyomuk is ott van.

- Az előadásban cáfolta azt a hallgatóságból érkezett felvetést, hogy túl sokan lennének az uniós bürokraták. De vajon nincs-e az unió túlságosan messze? Persze nem földrajzi értelemben, de az EU-ból a hétköznapi ember főleg olyanokat érzékel, hogy mondjuk a jogharmonizáció során finoman szólva nem ésszerűsödnek a hazai szabályok.

- Valóban kérdés, hogy az uniós társadalom mennyire ismeri, érzi magáénak a közösséget, annak intézményeit. Az Európai Bizottság nagyon sokat tesz azért, hogy az állampolgárok megtudják, milyen ügyek, illetve milyen ügyek milyen mértékben tartoznak Brüsszelhez. Épp a napokban nyílt meg az unió új hivatalos képviselete Budapesten, amely azért költözött a főváros frekventáltabb helyére, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet: az EU együtt él az emberekkel. És itt nemcsak ismeretet terjesztenek, de igyekeznek szolgáltatni, sok kérdésben konkrét segítséget nyújtani.

- És mennyire érzik a távolságot a végektől? Mi van, ha a döntések nem mennek át ? Van ellenőrzési mechanizmus, esetleg szankció mondjuk az Európa 2020 megvalósulására?

- A tagállamok elkészítették csatlakozó vállalásaikat, a nemzeti reformterveket. Ezek megvalósulását figyelemmel kísérjük, vannak ösztönzők és szankciók is a rendszerben, de hangsúlyozom: elsősorban ösztönzőkről van szó. Hiszen elvileg mindenkinek érdeke, hogy a stratégia megvalósuljon: sikerüljön növelni a foglalkoztatást, csökkenteni a szegénységet, gyorsítani a digitális átállást satöbbi. Legfeljebb azért képzelhető el, hogy valaki nem halad elég gyorsan, mert nem tudja vállalni ennek rövid távú költségeit, vagy nem akar vállalni ezzel járó átmeneti hátrányokat. Viszont ha mindenki egyszerre indul el, uniós koordináció és támogatás mellett, akkor ezek minimalizálhatók, a hosszú távú előnyök pedig könnyebben elérhetők.

- Milyen a viszonya a magyar kormánnyal? Kell egyáltalán, hogy egy uniós biztos baráti kapcsolatot ápoljon a nemzete vezetőivel?

- Fontos, és nemcsak a hazám kormányával, de minden tagállaméval. Tudatosan készültem erre, attól kezdve, hogy elkezdtem a munkát Brüsszelben. Szoros kapcsolatot ápolok a nagykövetekkel, a soros elnökségünk miatt is lényeges, hogy legyen állandó egyeztetés, információcsere köztünk.

- És a kormány?

- Megalakulása óta rendszeresen járnak Brüsszelbe a miniszterek, államtitkárok. Először azokkal ismerkedtem meg, akikkel a szakterületemből kifolyólag gyakrabban együtt kell működnöm. Ráadásul Réthelyi Miklóssal zalai gyökerek, Navracsics Tiborral pedig tanszéki kollegalitás köt össze. Nagyon hamar kialakult a jó együttműködés.

- Az Európa 2020 öt fő célkitűzése közt az ön tárcája témájaként szerepel a roma-felzárkóztatás és a foglalkoztatás javítása. Ezek itthon is súlyos kérdések. Az EU-kormányában egy biztos nem a hazáját, hanem a közösséget képviseli. De valóban teljességgel kizárt hazafelé némi pozitív diszkrimináció?

- Mindenképp számít, ki milyen társadalomból, milyen ismeretekkel érkezik. Elődöm a tárcánál cseh volt, mindketten jól ismerjük a cigányság történetét, a mai valóságot. Nyugaton a romaproblémákról korábban is tudtak, de nem mérték fel ezek igazi súlyát. Most