Veszélyes gyomnövény inváziója a szántóföldeken

Szántóinkon, ültetvényeinkben, tarlóinkon az utóbbi időben egyre jobban terjed a fenyércirok. Nehezen irtható, veszélyes gyomnövényről van szó, amely ugyan már régóta tagja Magyarország flórájának, azonban a szántóföldi kultúrákban, elsősorban kukoricában csupán az 1960-as 60-as évek végén jelent meg – tájékoztatta lapunkat Gyulai Balázs gyombiológiai szakember, az FMKH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának munkatársa. Generatív (magról) és vegetatív (rizómáról, amely egy föld alatti hajtás) úton egyaránt jól szaporodik. Virágzás idején rizómái egy nap alatt akár 30-90 centimétert is képesek fejlődni.

A fenyércirok magprodukciója növényenként akár nyolcvanezer mag is lehet, mely csírázóképességét 4-5 évig is megőrzi. A növény felszaporodásához az enyhe téli időjárásokon kívül egyéb tényezők is hozzájárulnak.

Fenyércirok a napraforgótáblában. Egy-egy tő 80 ezer magot is terem, amelyek aztán négy-öt évig is megőrzik csírázóképességüket (Fotó: FMKH Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága)

Nagy szerepet játszott az 1960-as évek vége után kialakult monokultúrás kukoricatermesztés, az egyoldalú gyomirtó szer használat és a nem megfelelő tarlóápolás. A helytelen agrotechnika és gyomirtószer használat miatt a megyében már megtalálható a szulfonil-urea elleni rezisztens fenyércirok biotípus is.

Kiirtani szinte lehetetlen, türelemmel, több éves kitartó munkával, integrált védekezéssel csökkenthető a fertőzött területen az előfordulása. Ekkor a preventív, az agrotechnikai, a mechanikai és a kémiai eljárásokat komplexen használjuk a teljes vetésforgóban.

A már fertőzött területeken helyes vetésváltással a fenyércirok mennyisége csökkenthető. Sűrű sorú kultúrákban (kalászos, repce) a gyomnövény csak a tarlón képes kifejlődni. Betakarítás után a fenyércirkos területet hántani kell, így a föld feletti rész megsemmisül, a rizómák pedig feldarabolódnak, melyekből újabb növények fejlődnek ki. Amennyiben a hántást többször megismételjük, akkor a rizómákban lévő tápanyag kifogy, és nem tud kihajtani. A tarlóhántás kémiai eljárással kombinálható, a rizómából kihajtott növényeket glifozát hatóanyagú szisztémikus, totális gyomirtó szerrel kezelhetjük.

A vegyszeres kezelés a 30-35 centiméter nagyságú fenyércirok ellen a leghatékonyabb. A glifozát először a föld feletti növényi részt pusztítja el, a rizómák elhalása lassabban megy végbe.

Irtása a növénykultúrákban sokkal nehezebb. Kétszikű kultúrákban és egyszikű gyomirtó szereknek ellenálló kukorica hibridekben hatékonyan védekezhetünk a fenyércirok ellen.

Hagyományos kukorica hibridekben a nem rezisztens fenyércirok ellen szulfonil-urea hatóanyagú készítmények használhatók. Az ilyen hibridekből a rezisztens fenyércirok rizómás alakja vegyszeresen nem irtható.

Gyulai Balázs végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdák jelenleg a tarlón tudnak a leghatékonyabban védekezni a fenyércirok invázió ellen.