Filmvetítéssel köszöntötte a 85 éves Sára Sándort az MMA

Filmvetítéssel egybekötött ünnepségen köszöntötte Sára Sándor filmrendezőt 85. születésnapja alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata szerdán a Pesti Vigadóban.

A rendező 80 huszár című, digitálisan felújított filmjének vetítése után Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára beszédében úgy fogalmazott: nem kétséges, hogy egy igaz élettel és egy óriási életművel állunk szemben. Felidézte, hogy az ünnepelt több mint fél évszázadon keresztül szemlélt és mutatott, látott és láttatott hétköznapokat, ünnepnapokat, egyént és nemzetet, egyetemest és részlegest.

Kiemelte, hogy Sára Sándor több évtizeden keresztül képviselte az egységet közéleti szerepvállalásában, közösségi emberként és intézményvezetőként egyaránt. Ez az az életmű, amiből egy kockát sem kell kivágni – fűzte hozzá.

Sára Sándor Kossuth Nagydíjas, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, kiváló művész, a magyar mozgókép mestere, a nemzet művésze 1933. november 28-án született Turán. Már gyermekkorában a fotózás érdekelte, autodidakta módon, szakkönyvek alapján kezdett el fényképezni. 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán végezte tanulmányait Illés György és Keleti Márton tanítványaként. 1

956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján eltávolították az intézményből. Végzése után a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett filmeket forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval).

Néhány rövid dokumentumfilmet követően (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt) az önéletrajzi ihletésű Feldobott kő című munkájával debütált játékfilmrendezőként 1968-ban. Az 1974-ben készült Holnap lesz fácán erősen szatirikus képet festett az akkori közéleti anomáliákról, emiatt majdnem betiltották.

1977-ben készítette el a 80 huszárt az 1848-as forradalom hírére minden veszély és tiltás ellenére hazatérő magyar katonákról. 1987-es rendezése, a Tüske a köröm alatt a vidéki kiskirályok visszaéléseivel foglalkozott. Utoljára 1996-ban rendezett játékfilmet A vád címmel, ennek forgatókönyvét a József Attila-díjas vajdasági magyar íróval, Gion Nándorral közösen írta.

Sára Sándort annak ellenére, hogy kedvence a játékfilm, a szakma és a közönség elsősorban dokumentumfilmesként tartja számon. Puritán eszközökkel megformált munkáiban leleplező szenvedéllyel igyekezett a közelmúlt fájdalmas eseményeit tények, tanúk, vallomások segítségével felidézni.

Legismertebb munkái: a Néptanítók(1981), a Don-kanyarban megsemmisült 2. magyar hadsereg tragikus sorsát elbeszélő Krónika című tévésorozat, valamint ennek filmváltozata, a Pergőtűz (1982).

A Sír az út előttem. (1986-87) a bukovinai székelyek történetét mutatja be, 1992-ben készült a Magyar nők a Gulágon című műve, 1999-ben forgatta a Tájak, borok, városok című sorozatot, 2001-ben portréfilmet készített az indiai és magyar származású Amrita Sher-Gil festőnőről, a 2004-es Nehézsorsúak című sorozat a szovjet lágerek magyar túlélőiről szólt, a Memento című 2006-os filmje pedig három tragikus asszonyi sorsot mesél el.

Dokumentumfilmjeivel 1986-ban és 1987-ben is elnyerte a Magyar Filmszemle nagydíját. A rendező-operatőr tiszteletére a Pesti Vigadóban kamara-fotókiállítást is rendeztek, amely a IV. emeleti előtérben november 30-ig tekinthető meg.