Hunyadi és Nándorfehérvár így nem kerülhet filmvászonra!

Hétmilliárd forint a tervezett költségvetése annak a nagyszabású(ra tervezett) mozifilmnek, melyet Hunyadi Jánosról és az 1456-ban aratott nándorfehérvári diadalról forgatna Szász János. A Filmalap által nyolcvanmillió forint támogatásban részesített szkript Hegedűs Bálintnak, a Filmszakmai Döntőbizottság tagjának munkája: a forgatókönyvből Stefka István, a PestiSrácok lapigazgatója olvasott fel részleteket " target="_blank" rel="noopener">az Echo TV Sajtóklub című műsorában. Ahogy korábban a rendező, Szász János személyével kapcsolatban is, ezúttal a forgatókönyv nyomán merültek föl olyan súlyos kérdések, melyek a nemzeti történelmi filmes eposz és az általa meghatározni kívánt magyar identitás kapcsán megkerülhetetlenek.

A Sajtóklub című műsorban Stefka István mellett Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Szentesi Zöldi László, a Magyar Demokrata főmunkatársa, valamint Huth Gergely műsorvezető osztották meg a nézőkkel a gondolataikat.

Huth rámutatott, hogy annak ellenére, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az újranyíló Szépművészeti Múzeumban kulturális identitásunk és szuverenitásunk megvédésének feladatát emelte ki, a kulturális életben továbbra is olyan személyek nyernek teret és támogatást, akik számára a magyar nemzettudat nem érték, hovatovább magyarellenesek, és nem a nemzeti kultúrát képviselik. A műsorvezető egy meg nem nevezett magyar rendező privát üzenetét idézte, aki így vélekedik a Filmalapnak a közelmúltban kihirdetett történelmi filmes pályázatáról: „A filmpályázat eredménye siralmas, liberális zsűri többségében liberális alkotóknak adott lehetőséget. Nevetnek rajtunk. Régóta mondom, hogy hozzuk létre a Nemzeti Filmstúdiót.” Huth Gergely e szavakkal azt támasztotta alá, hogy

a kormányfő által meghirdetett kulturális változásokból egyelőre nem sok minden látszik, legalábbis a filmipar területén,

és hogy világosan látszik, hogy az Andy Vajna filmügyi kormánybiztos vezette Filmalap nem tudja és nem akarja felkarolni a magyar nemzeti értékeket közvetítő filmművészet ügyét.

A beszélgetés legélesebb szakasza Hegedűs Bálint forgatókönyvét érintette. Huth Gergely felvezetésében felidézte, hogy ez a szkript már a harmadik verzió: volt olyan változata, mely Hunyadi Jánost románként ábrázolta. Bár a jelen variációban ez – szerencsére – már nem így van, a szkript így is több mint aggályos. Stefka István – aki hétfőn saját oldalán cikket is publikált a témában – részleteket olvasott fel a 94 oldalas szkriptből, melyben Hunyadi egyébként csupán a 60. oldalon szerepel először. Az újságíró rámutatott, hogy a forgatókönyv mögött semmilyen kutatómunka nem áll, számos elemében a Gárdonyi-féle Egri csillagok silány másolata, és tele van történelmi tévedéssel. Mint mondta, a szkript szerint a film egy Kócos és Csikó névre hallgató testvérpárról szól, akik közül Kócost kisgyermekkorában elrabolja a török, hogy janicsárt neveljen belőle.

Stefka saját honlapján közölt írásában rámutatott arra, hogy

a hamis romantikában, anakronizmusokban bővelkedő, sekélyes történetből semmi nem derül ki, ami a magyar nemzeti identitás, történelmi hagyomány és kultúra szempontjából valóban fontos volna.

„Az állítólag Hunyadiról szóló film nem szól sem a törökverő Hunyadiról, nem szól sem a magyarság történelmének egyik legnagyobb győzelméről, a Nándorfehérvári diadalról, nem szól a hazaszeretetről, a kereszténységről, nem szól Kapisztrán Jánosról, nem szól az azóta felcsendülő déli harangzúgásokról, egyszóval nem szól rólunk, magyarokról. De annál inkább szól a törökökről, a janicsárok vitézségéről, a hamis romantikáról, a hamis fikciókról, és szól a történelmietlen kitalációkról.”

Mint írja, olcsó fogásokat, történelmietlen fordulatokat bőven találni a forgatókönyvben – idézi például az egyik jelenetet, melyben „…ünnepélyes gregorián dallam szól. A baldachinos ágyban Csikó és Luca szeretkezik. A távolból ünnepi harangjáték szól” –, de Hunyadi és Kapisztrán személyéről, a magyarság és a kereszténység világraszóló győzelméről, az Európa sorsát döntően befolyásoló ütközetről, vagy épp olyan nagy formátumú történelmi alakokról, mint Szilágyi Erzsébet vagy Dugovics Titusz, egyetlen szó sem esik.

Különösen fájdalmas, történelmi szempontból nézve ráadásul nevetséges is, hogy Hunyadi a forgatókönyv szerint a viadal előtt hogyan buzdítja a harcosokat. Ezt a szövegrészt Stefka fel is olvasta az Echo TV stúdiójában: „Magyar vitézek, tisztelet nektek! Szerb sajkások, horvát huszárok, tisztelet nektek! Lengyel vasasok, lovári pattantyúsok, héber tüzérek, tisztelet nektek! Cseh husziták, német pikások, tisztelet nektek!”

Ebből a felsorolásból egyrészt úgy tűnik, mintha a magyarok nem is lettek volna ott a nándorfehérvári ütközetnél,

holott, mint Stefka cikkében olvasható, „e diadal után Nyugat-Európa számára a magyarok neve egybeforrt az oszmánok elleni legfőbb védelem fogalmával. A magyarság volt az egyetlen nép, amely a török elleni keresztesharc gondolatából nemzettudatot alakított.”

Bugyuta hiba és súlyos tájékozatlanságra is vall a „lovári pattantyúsok” és a „héber tüzérek” emlegetése, hiszen ezek a megjelölések nem népcsoportra, hanem egy-egy nyelvre vonatkoznak.

Különösen problémás, hogy a Nándorfehérvárt védő seregben katolikus vallásúak egyesültek, tehát a szerb lakosságú vármegyékből Kapisztrán János biztosan nem toborzott katonákat. Továbbá a nándorfehérvári ütközet nem etnikai szembenállás volt – emelte ki Szentesi Zöldi László. Huth Gergely hozzátette: tűrhetetlen, hogy egy ilyen forgatókönyvnek nevezett fércmunkában történelmi butaságokat és a 21. század erőltetett multikulturalizmusát kényszerítik bele a magyarok egyik legnagyobb diadalába.

Szentesi Zöldi László felhívta a figyelmet arra, hogy ha ez a film ebben a formában, e forgatókönyv alapján és ebből a költségvetésből megvalósul, akkor többé nem lehet majd vitatkozni azokkal, akik idejekorán figyelmeztettek:

a magyar kormánynak és kormányközeli erőknek nagy adósságai vannak a magyar kultúra formálásában és helyretételében. Mint mondta: ha ehhez Andy Vajna a nevét adja, akkor „itt rettenetes átverés zajlik a kulturális fronton”.

Bencsik András ehhez hozzáfűzte, hogy ha Andy Vajna, Szász János és Hegedűs Bálint saját tőkéből, magánvállalkozásban készítenék el ezt az alkotást, akkor nem lenne jogos a tiltakozás. Az viszont felháborító, hogy hétmilliárd forint közpénzből fércmunkát tesznek le az asztalra: „ennyi pénzből lehetne olyan nagystílű szenzációt alkotni, ami méltóképpen rekonstruálja és mutatja be ezt a történelmi eseményt, és nem kellene olyan emberre bízni a munkát, aki gyűlöli Magyarországot.”

Huth Gergely zárszavában szintén kiemelte, hogy

megengedhetetlen az, hogy „ostobaságokkal etessenek minket, és kiforgassák a magyarságot az identitásából.”

Mint mondta, egy ilyen filmet „olyan ember csináljon meg, akinek szív és lélek is van hozzá, nem csak filmipari tehetség.”

Mindez egybecseng Stefka István konklúziójával, aki írásában így fogalmazott: „A nándorfehérvári harcot egyértelműen a keresztények és a keresztény magyarok vívták meg az iszlám hódítás ellen. Ma, amikor az iszlám erőszakos nyomulása, térhódítása egyre nyilvánvalóbb Európában, megengedhetetlen egy olyan Hunyadi film létrehozása, amely nem keresztény, nem nemzeti központú.”

Borítókép: A nándorfehérvári csata. Ismeretlen, 19. századi festő munkája. Forrás: Wikimedia