Egy hópehely minőségű, könnyű, üde, misztikus és tiszta regény

Minden bizonnyal az egyik legjobb és legszebb adventi történet 2018-ban Acsai Roland Csonthavazás című fantasyregénye. A Csonthavazás egy apokalipszis idején játszódik, ezt a világvégi hangulatot azonban nem egy szökőár vagy az éhínség okozza, hanem a lelkek személyes tragédiáinak összeadódása. A kilátástalan helyzetben hó helyett csontok potyognak az égből és gyerekek sem születnek már évek óta – írja a Magyar Idők.

Acsai Roland új regényét egyaránt tekinthetnénk disztópiának vagy utópiának is, de a fejlődésregény sajátosságai sem állnak messze tőle, hiszen a főhős, Per hatalmas lélektani fejlődésen megy keresztül; a történetben a saját sors uralása egyben a világ újjáteremtését is jelenti. A Csonthavazás fő gondolata az inkarnáció, a világ folyamatos újjászületést kívánó nézete, amely nem nélkülözheti az ember teremtő aktusba történő belépését sem. A fabula szintjén számos bibliai intenzitású mozzanattal találkozunk: az emberiség megmentésében három csontangyal segédkezik.

A csontangyalokat évszázadok óta templomokban, azaz angyalvárakban őrzik. Százévente ébreszthetők fel, és csupán egy bizonyos időszakban, advent idején. Az igazi misztérium azonban Per pálfordulása, tulajdonképpeni megtérése és „hazatalálása”. A cselekmény lélektani kimunkáltsága mellett is fordulatos, szinte filmszerű. A szöveg persze nem csupán keresztény, hanem távol-keleti és univerzális szimbólumokkal is dolgozik, a templomok tetején kereszt helyett hópelyhet találhatunk, a havazás mint kívánatos cél elérése is számos szállal kapcsolódik össze a szentség, az elérhetetlen messzeségből a földre szállingózó áldás gondolatával.

Maga a regény is hópehelyminőség, könnyű, üde, misztikus, tiszta. Bár Acsai Roland összetett és fantáziadús világot rajzol, a verseire is jellemző letisztultság ezúttal is tetten érhető, pont annyit árul el szereplőiről és helyszíneiről, amennyi a megértéshez szükséges, nem terheli öncélú vagy fölösleges információkkal az olvasókat, még annak ellenére sem, hogy szó szerinti idézetekkel is találkozhatunk a Szellemkócsagok című, 2017-es verseskötetéből.

A regény azonban nem csak az itt-ott elrejtett verssorok okán nevezhető költőinek, a buddhista és a keresztény szimbólumok mozgásba hozása, a gondosan kiválasztott nyelvezet mind-mind a Csonthavazás lírai többszöröseinek tekinthető.

A költőiség pedig semmi esetre sem jelenti a szövegvariánsok, hasonlatok indaszerű túlburjánzását, Acsai Roland nyelvezete ezúttal is nemesen egyszerű, puritán, alázatos. Talán ez a pontos és gördülékeny nyelvezet az, amelynek segítségével hihetővé válnak a regényben az olyan csodálatos események is, mint hogy óriási pillangók segítségével repülhetnek az emberek vagy lehetséges egy láthatatlan üveglétrán a magasban járni. A mesés elemek mellett a regény gyermekien őszinte nézőpontját egy gyerekszereplő bevonása is segíti. Igazi, ünnepi írásmű, amelyben csodálatos gazdagságban tárul fel a létezés számos dimenziója.

A Csonthavazás stílusa friss, történetvezetése gördülékeny, lélektani regényként pedig örök érvényű igazságokra ébreszt, nem utolsósorban pedig szeretni tanít.

Acsai Roland: Csonthavazás, Napkút Kiadó, 2018.

Borítókép: Acsai Roland, író / naputonline.hu