Kötet jelent meg Szőnyi Benjámin lelkész, író munkásságáról

Tanulmánykötet jelent meg Szőnyi Benjámin lelkész, költő, író munkásságáról, a könyv a 18. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb alakja születésének tricentenáriuma alkalmából rendezett konferencia előadásainak bővített, szerkesztett változatait gyűjti egybe – tudatta a kiadó hódmezővásárhelyi ótemplomi református gyülekezet.

Az 1717. december 10-én, Alsónémedin született Szőnyi Benjámin több mint négy évtizeden keresztül vezette a helyi református gyülekezetet, illetve a csongrád-békési egyházmegye esperese is volt.

Verses imádságait, vallásos munkáit gyűjteményekbe foglalva adta ki, hogy a lehető legtöbb társadalmi csoportba tartozó embernek kínáljon az élet és az egyház minél több alkalmára énekeket.

Legnépszerűbb műve a Szentek Hegedűje című imádságos-zsoltáros könyv, mely mintegy húsz kiadást élt meg.

A száznyolcvan oldalas színes, sok korabeli dokumentumot és Szőnyi-művet tartalmazó kötetet Imre Mihály irodalomtörténész professzor szerkesztette. Bevezetőjében bemutatja a lelkipásztor kultuszának kialakulását.

A könyvben Simon Ferenc a vásárhelyi gimnázium könyvtárának állományán és fennmaradt kötetein keresztül vázolja fel azon szellemi áramlatoknak a dokumentumait, amelyek Szőnyi életművét alakították. Hegyi Ádám tanulmányában a lelkész Pál nevű fiának szomorú történetét mutatja be, aki viselkedésével nemcsak saját életét rontotta el, hanem tettei az apai örökség elherdálásához is vezettek.

A kötet szerkesztője, egyben Szőnyi életművének legszakavatottabb ismerője a Sion siralma – az egyetlen terjedelmes, százstrófás kéziratos Szőnyi-vers – fennmaradt változatait veti össze.

Tematikailag rokon a Sion Siralmával az 1789-ben megjelent, Szikszai György Mártírok Oszlopához ragasztott című, harminchárom versszakos éneke – erről Győri L. János tanulmányában lehet olvasni. A pietizmus – az egyéni jámborságot és a protestáns egyház egészét megújítani akaró 18. századi mozgalom – kutatásainak eredményei jelennek meg Ötvös Péter és Fajt Anita írásaiban, akik a költeményekben használt nyelv felől közelítik meg Szőnyi Benjámin műveit. Fekete Csaba a konferenciakötet záró tanulmányában Szőnyi Benjámin énekeiről és a református énekeskönyvről ír.