Nem csak meseíróként kell emlékeznünk Benedek Elekre

Mindenki meseíróként és -gyűjtőként emlékszik a 160 éve született Benedek Elekre, holott ennél jóval többet tett. Egyik utolsó képviselője volt a '48-as, függetlenségi gondolatkörnek és a reformkori gyökerű liberalizmusnak – olvasható a Mandiner emlékező írásában.

Benedek Elek születésnapja (1859. szeptember 30.) 2005 óta a Népmese Napja Magyarországon.

A szűkebb tájegység, az Erdővidék meséi, mondái, a huszár nagyapa elbeszélései (a napóleoni háborúról), a székelyudvarhelyi kollégium élményei formálták a későbbi író, újságíró, politikus egyéniségét, hazafiságát és a társadalmi igazságosság melletti kiállását, amelynek hangot adott egész életében.

A fiatal Benedek Elek újságíróként dolgozott, majd politikusi pályára adta a fejét.

A családi élmények hatására az 1848-as, függetlenségi hagyomány és a reformkori gyökerű, nemzeti liberalizmus irányzata határozta meg gondolkodását. A nemzeti liberalizmus eszmerendszerén belül azon irányzatot fogadta el, amely nyitott volt a továbblépésre a demokrácia irányába.

1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1892-ig foglalt helyet az Országgyűlésben.

Képviselői szűzbeszédét a korszerű magyar ifjúsági irodalom támogatásának témájában tartotta, amellyel akkor nem aratott sikert az Országgyűlésben. A képviselők jelentős része nem értette, miért lenne az Országgyűlés feladata az ifjúsági irodalom színvonalának emelése.

Egy olyan, a '67-es és '48-as, valamint a két tábort átmetsző liberális és konzervatív törésvonalra merőleges kulturális kérdés, mint az ifjúsági irodalom ügye, nem váltott ki nagy érdeklődést, és inkább megütközést keltett a Tisztelt Ház falai között. Pedig az oktatás és a gyermeknevelés intézményesülése, a gyermeki lélektan kutatása, valamint a gyermekirodalom kialakulása Nyugat-Európa-szerte megkívánta, hogy olyan olvasmányokkal lássák el az ifjúságot, amelyek színvonalasak, mind az irodalmi értéket, mind a szocializációs funkciót tekintve.

De nemcsak a magyar közélet közjogias irányultsága volt oka annak, hogy Benedek Elek nem aratott sikert fölszólalásával! Volt egy másik oka is: az ifjúsági, és különösen a gyermekirodalmat nem tekintették egyenrangúnak az úgynevezett „felnőtt” irodalommal.

Benedek Elek a nép ajkán élő meséket és mondákat emelte be a szalonok, polgári és munkáslakások világába.

Külföldön a gyermekirodalom virágkorát élte. Benedek külföldi példák alapján jól látta a jövőt és azt, amire szükség van: a hazai gyermekirodalom feltételeinek kialakítását, ehhez megfelelő folyóiratok alapítását.

Benedek Elek 1889-től részt vett a Pósa Lajos által elindított első gyermeklap, az Én Újságom szerkesztésében. Később szerkesztője lett a Jó Pajtás gyermeklapnak, de emellett írt a Budapesti Hírlapba is, és tagja lett a rangos Kisfaludy Társaságnak.

A székely ifjú feleségül vette Fischer Máriát, egy elszegényedett zsidó hajósgazda trafikosként dolgozó lányát. Annyira szerették egymást, hogy elhatározták, együtt halnak meg. Ez be is következett: amikor Benedek Elek kezéből 1929. augusztus 14-én végleg kihullt a toll, Mária megmérgezte magát. Utoljára megcsókolta halott férjét, majd lefeküdt az ágyába és örökre elaludt.

Benedek Elek egész életében kitartott a humanizmus, a tolerancia, a vallási, társadalmi ellentéteket nem ismerő magyarságtudat/székelység-tudat és a nemzetiségi béke értékei mellett.

Hűségesen kívánta szolgálni székely népét a Román Királyságban is, amely az 1920-as trianoni békeszerződés révén megszerezte Erdélyt. Bízott benne, hogy a magyar irodalomért tehet az új állam keretei között is. Tett is, hiszen kezdeményezője, alapítója és főszerkesztője volt a Cimbora című ifjúsági és gyermeklapnak, amely 1922-től 1940-ig jelent meg, majd a rendszerváltozás után újjáalakult.

Benedek Elek egy nehéz, küzdelmes időszakban közösséget szervezett a székelyföldi magyarság körében. Soha felekezeti vagy nemzetiségi türelmetlenség, előítélet nem kísértette meg. Pósa Lajos oldalán szívügyének tekintette a színvonalas gyermekirodalom kialakítását.

Borítókép: Benedek Elek