Demeter Szilárd: ha ők globalisták lehetnek, én miért ne lehetnék nemzeti?

„Magyar kulturális intézmények vezetőiként nem lehetünk értéksemlegesek. Minden kultúra fontos, de a magyar kultúra nekünk a legfontosabb. Nem azért, mert jobb, mint más kultúrák, hanem azért, mert a miénk”

– mondta az Origónak adott interjújában Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalomi Múzeum (PIM) igazgatója, akitől többek között azt kérdezték, kire gondolt, amikor korábban azt mondta, hogy „vannak írók, akik magyarul írnak, de nem magyar írók”.

Az intézményvezető a kérdésre válaszolva neveket nem említ, de elárulja, hogy ezeknek az íróknak két típusát ismeri. Szerinte az egyik ilyen típushoz azok tartoznak, akik eleve külföldre akarják eladni a műveiket, amit ő tiszteletben tart ugyan, de magánbiznisznek tekinti, ezért úgy véli, nem kell adóforintokból támogatni a tevékenységüket. A másik típus, amelyet viszont veszélyesnek tart, „a neomarxista hasznos idióta fiatalok, akik az Arany-összest bármikor elcserélnék egy Starbucks-kávéért”. Róluk azt mondja, talán még magyarul írnak, de aggresszívek, és „nem a magyaroknak, hanem az elvtársaiknak akarnak megfelelni”. Úgy véli,

ők ellenérdekeltek a nemzeti kutúra megerősödésében, és ha nekik joguk van globalistának/internacionalistának lenni, akkor ő miért ne lehetne nemzeti.

Demeter Szilárd az Origo interjújában a középszerű írókról elmondja, a középszer is lehet izgalmas és sokszínű, és ha jó művek nem is, jó képek és jó mondatok várhatók a képviselőitől. „Nem is ezzel van baj, hanem azokkal, akik többek akarnak lenni vagy többnek akarnak látszani” – teszi hozzá. A PIM igazgatója a hangos középszernek is két típusát különbözteti meg: az egyiknek nagyobb az akarata, mint a tehetsége, szeretne akkora lenni, mint a nagyok, ezért fölmászik rájuk, „ők a törpék az óriások vállán” – magyarázza -, a másik viszont „elég okos, hogy belássa, hiányzik belőle az isteni szikra, ettől frusztrálódik, és nekiáll elfűrészelni az óriások lábát, hogy magához alacsonyítsa őket”.

A PIM-igazgató a magukat függetlennek nevező értelmiségiekről is beszél.

„Ezek az állítólagos független értelmiségiek hajlékonyak, sokféle ideológiával tudnak azonosulni, idomulni aktuális világtrendekhez, csak maradhassanak megmondó pozícióban”

- mondja róluk, hozzátéve:

„Ha valaki megkérdőjelezi a monopóliumukat – miszerint ők mondják meg, mi a teljesítmény, mi a jó irodalom, mi a rossz –, az készüljön fel a verbális lincselésre: könyörtelenül kifészbukozzák.”

Amint rámutat, erre az értelmiségi csoportra jellemző, hogy „abszurd helyzetekbe lavírozza magát”: bár elítéli az antiszemitizmust és támogatja a homoszexualitást, mégis bevándorláspárti, jóllehet a kontinensünkre érkező muszlim tömegek zsigerileg gyűlölik a zsidókat és a homoszexuálisokat. „Ez még csak nem is ideológiai kérdés, hanem egyszerű logika” – teszi hozzá.

Borítóképünkön Demeter Szilárd a múzeumi dolgozószobájában