Rákóczira emlékezünk a fejedelem születésnapján

A szabadságharcos fejedelem megítélése gyakori vitatéma volt a különböző történelmi korszakokban. Nehéz objektíven véleményt alkotni egy történelmi személyiségről, hisz mint mindenki, mi is a saját korunkba vagyunk bezárva, ahonnan csak a jelen perspektívájából tudunk visszatekinteni a múltra.

A reformkor nemzeti romantikus évtizedeiben példaképként tekintettek rá a dicső magyar függetlenségért vívott küzdelmeiért, amelyért az ország leggazdagabb és legnagyobb hatalmú nemesi családjának sarjaként még saját egzisztenciáját is kockára tette. Karaktere ráadásul összehasonítható Kossuthéval is, mint a száműzetésbe kényszerült államférfi szimbóluma, aki haláláig fel nem adva, külföldről próbálta folytatni harcát.

A kiegyezést követő hosszú békeidőben

Ferenc József maga is hangoztatta, hogy Rákóczi az idők távlatában immár nem politikus, hanem történelmi személyiség.

Ennek jegyében a fejedelem hivatalos rehabilitációja mellé állt, amit a nemzet és a király közötti újabb megbékélés jelképének tüntettek fel. Ekkor került sor 1906. október 29-én Rákóczi Ferenc és anyja, Zrínyi Ilona hamvainak hazahozatalára és újratemetésére Kassán, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban.

Az első világháború előszelében, amikor a 20. század közelgő vihara elől a magyarság a Monarchia hatalmában keresett szélvédett helyet, Szekfű Gyula vezetésével a Rákóczi-kultuszt is erős támadás érte. Nála dölyfös politikusként jelenik meg, aki ősei elvesztett örökségéért, Erdély megszerzéséért még arra is képes lett volna vetemedni, hogy szövetséget kössön a magyarság akkori legádázabb ellenségével: a törökökkel, akiket csak pár évvel ezelőtt, 1699-re sikerült kiűzni az egyesített keresztény erőkkel.

A kommunizmus fél évszázadában alakját a németek elleni propagandára használták fel. Főúri származása ellenére egy olyan személyt tiszteltek benne, aki korát meghaladva a német iga lerázása mellett az elnyomott alsó osztályok felemeléséért is küzdött. Értelmezésében ezért mindig központi szerepet tulajdonítottak a jobbágyfelszabadítás és közteherviselés irányába tett halvány ideiglenes próbálkozásainak is.

Jelenünkben Rákóczi szintén egy nagyra becsült történelmi hős.

Ezt elismerve az Országgyűlés 2015-ben II. Rákóczi Ferenc emléknapjává nyilvánította március 27-ét, Erdély és Magyarország fejedelmének születésnapját. A kép azonban a történészek táborában azóta kicsit árnyaltabb lett.

A Rákóczi-szabadságharcot ma már egyben polgárháborúként is értelmezik,

hisz a nagyobb városok mellett – maroknyi főnemest leszámítva –, a teljes elitréteg is a király mellett foglalt állást. Összességében tehát, az akkori lakosság csak egy része élte meg a kuruc felkelést függetlenségi harcként, míg a másik része az ország régóta várt békéjét hátráltató polgárháborúnak tartotta azt.

Borítókép: Rákóczi lovasszobra a budapesti Kossuth téren