Elhunyt a legendás magyar játékvezető, Puhl Sándor

Puhl Sándort, a Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti.

A kiemelkedő tehetségű játékvezető már fiatalon, 1984-től működött a labdarúgó NB I-ben. Világhírre a 90-es években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994-1997 között). Ő vezette az emlékezetes brazil–olasz világbajnoki döntőt Los Angelesben 1994-ben, és három évvel később Münchenben a Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntőt is – áll az MLSZ honlapján.

Eger és Emőd város díszpolgára, 2010 óta az MLSZ Játékvezető Bizottságának alelnöke, a hazai és nemzetközi labdarúgás megbecsülését élvezte.

Puhl Sándor 2014-ben, a vb-döntő után adott hosszabb interjút a Nemzeti Sport Online-nak, az amerikai vb-finálé húszéves évfordulója kapcsán. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó játékvezető, a következőt válaszolta:

„A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző. Nagyon fontos, hogy a bíróban tudatosuljon ez a fajta küldetéstudat. A bíró minden ítéletével az egyik csapatnak ad valamit, a másiktól elvesz. Mindkét csapatnak egyszerre kedvezni nem lehet, ezzel tisztában kell lenni. Egy játékvezető számára az igazán felemelő az, amikor érzi, ítéleteivel jobbá tudott tenni egy meccset. A szakma nehézsége és egyúttal legnagyobb kihívása, hogy kiugró egyéniségeket kell vezetni egységes szempontok mentén, méghozzá úgy, hogy közben meghagyja az egyéniség érvényesülési lehetőségét is. A játékvezetőkben van egy bizonyos fokú szereplési vágy, viszont csak az menjen bírónak, aki a saját egyéniségét képes irányítani, le tud mondani a maga egójáról, amikor erre szükség van” – áll a Nemzeti Sport megemlékezésében.

Családja csöndes és méltóságteljes gyászában osztozik a Magyar Labdarúgó Szövetség, egyben kéri a gyászolókat és a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben kérésüket: nem kívánnak nyilatkozni és a legszűkebb körű temetésről később intézkednek.

Borítókép: Puhl Sándor leteremti Jorginhót az 1994-es vb-döntőben