Az együttnevelés érték – Mile Anikó gyógypedagógus tartott előadást

A Vörösmarty Mihály Könyvtár Pedagógiai Szakkönyvtárában a minap a Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója, Mile Anikó gyógypedagógus tartott interaktív előadást. A hallgatóság soraiban pedagógusok, gyógypedagógusok, a szociális szférában dolgozók is ültek, akik a maguk tapasztalatait, gondolatait is megoszthatták.

Mile Anikó az integráció, illetve – szebb, kifejezőbb, pontosabb szóval – az együttnevelés kapcsán fogalmazott meg tényeket és tett föl kérdéseket. Először is a terminológiai gondokról beszélt, vagyis elmondta, milyen kevésbé kívánatos kifejezések vannak a fogyatékos emberek megnevezésére. A szakmai körökben helyes kifejezések között felsorolta a sérült, a fogyatékos és az SNI szavakat.

Szólt arról is, mennyire fontos lenne az együttnevelés során – vagyis azokban az intézményekben, ahol ép és fogyatékos gyerekekkel, felnőttekkel is foglalkoznak – a pedagógusok, gyógypedagógusok részéről a szülővel való rendszeres, megfelelő és empatikus kommunikáció.

A jó együttnevelés akkor valósulhat meg igazán, ha az adott intézmény – például óvoda, iskola – valóban befogadó módon viselkedik, s az ott dolgozók is megfelelően állnak hozzá a szemlélethez. Tehát, a pedagógus nem kipipálandó feladatnak, megoldandó problémának tekinti a sérült gyerekkel való foglalkozást, hanem inkább új útnak, a kiteljesedés egy formájának tartja azt.

A gyerekek szempontjából jó és hasznos gyakorlat az, ha már kicsi kortól kezdve együtt nevelkednek olyanokkal, akik valamiért mások. Így felnőtt korra természetessé válik számukra mindez. Az érzékenyítést tehát minél korábban érdemes elkezdeni, s üdvös lenne, ha ez a családokban is megtörténne.

Az együttnevelésben persze fontos a jó infrastruktúra megléte is, vagyis az, hogy legyenek megfelelő, akadálymentesített helyiségek, bútorok, fejlesztő eszközök. Ezek hiányát azonban részben pótolhatja a befogadó szemlélet – fogalmazott Mile Anikó.