2019.05.30. 17:30
Ahol a jövő családjai születnek: demográfiakonferenciát tartottak Fehérváron
A népesség csökkenésének kulcsproblémája, hogy azok, akik a legfogékonyabbak a gyermeknemzésre, egyre kevésbé, egyre később vállalnak gyermeket. Összegzés a székesfehérvári demográfiakonferenciáról.
Az egészségügyben dolgozók feladata, hogy megfelelő módszerek kidolgozásával és alkalmazásával a szülést a mindennapi élet természetes, egészséges történésévé tegyék
Fotó: Shutterstock
Évente harmincezer fővel vagyunk kevesebben, „utánpótlásból” pedig jóval kevesebb érkezik. Amint Mészáros János, a Bács-Kiskun Megyei Kórház stratégiai igazgatója megfogalmazta: 2016-ban mi, magyarok 9,8 millióan voltunk, s a jelenlegi tendenciák alapján 2060-ra csupán 7,9 millióan leszünk. Mindehhez az is hozzájárul, hogy a nők esetében az első gyermek statisztikailag 30 éves kor felett érkezik: ennek hátterében többek között az önmegvalósítás, az egzisztenciális biztonság megteremtése és egyéb szociálpolitikai tényezők állnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2016. januári adatai alapján a harmincéves nők 53 százaléka évekkel ezelőtt még gyermektelen volt. Ez a statisztika mindmáig Fejér megyére is igaz, a nők átlagéletkora, amikor első gyermeküknek életet adnak, eléri vagy meghaladja a harmincat.
– Ha a gyermek ugyanazt az életutat járja be, mint az édesanyja, vagyis 30 éves kora után szüli meg első gyermekét, a nagymama közel 15, a nagypapa pedig körülbelül 4 évet tud az unokájával tölteni, a gyermek nevelésében részt venni a halálozási statisztika alapján – mondta el a szülész-családapa.
A késői gyermekvállalásnak megvannak a veszélyei
Azt már Németh Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának tanszékvezetője tette hozzá, hogy a harmincéves kor feletti próbálkozások sokkal rizikósabbak is. Jelenleg a rendelkezésre álló statisztikai adatok elemzése alapján hazánkban a meddőség nagyjából 150 ezer párt érint, harmincas éveik végére pedig a párok 33 százaléka válhat terméketlenné. Így a nemzőképes korosztály száma 10 százalékkal csökkent az elmúlt huszonöt évben.
Minderre, világított rá a professzor, bizonyos esetekben megoldást jelenthet a lombikbébiprogram is, amelynek sikerességét (vagyis a fogantatást) követően már a szülész-nőgyógyász társadalom feladata – a védőnői hálózat segítségével, bevonásával – a terhesség sikeres kiviselése, illetve a szülés és a gyermekágyas időszak megfelelő ellátása. Vagyis a demográfia alakulásában a szakembereknek, a védőnőknek, ápolóknak, szakszemélyzetnek is nagy szerepe van. Ezzel összefüggésben Hagymásy László székesfehérvári osztályvezető főorvos a családbarát, családközpontú szülészeti és újszülött-ellátás meglétét szorgalmazta.
– A szülés és a születés az otthonokból a technikailag jól felszerelt, nagyobb biztonságot nyújtó kórházi körülmények közé került, ahol ez az eseménysorozat gyakran mint személytelen, kóros folyamat zajlik le, elveszítve ezzel a természetes, többségében egészséges fiziológiás jellegét. A szülőszobán a lelkileg különösen sérülékeny szülőnő passzivitásra van ítélve, csak részben felelős saját testéért. Kiszolgáltatott az előre nem látott szövődményeknek, a műszerek meglétének vagy hiányának, kiszolgáltatott a testhelyzetnek, az egészségügyi szakembereknek, saját szorongó lelkének – fogalmazta meg az orvos, aki szerint az egészségügyben dolgozók feladata, hogy megfelelő módszerek kidolgozásával és alkalmazásával a szülést a mindennapi élet természetes, egészséges történésévé tegyék.
– Sokat dolgozunk azon, hogy a szülés egy pozitív élmény legyen, már csak azért is, mert ilyenkor születnek meg a családok is – fűzte hozzá Hagymásy László.