Az időskori hallásromlás normális, de egyre több a rosszul halló fiatal

– Az időskori hallásromlás, amikor a nagyon magas, vékony, éles hangokat gyengébben kezdjük hallani, normális dolog. Mondhatjuk, hogy ez életkori sajátosság. A probléma akkor nevezhető kórosnak, ha a beszédhangokat is érinti a hallásvesztés – kezdte Kiss Virág audiológus szakasszisztens, hallásspecialista.

Az emberi hallás 20 és 20 ezer hertz között mozog. Az időskori hallásromlással ez a tartomány kezd a magas hangok felől beszűkülni. Probléma akkor adódik, amikor a középfrekvenciájú hangokat sem halljuk meg. A hallás romlása alattomos folyamat, mert lassan, fokozatosan, alig feltűnően zajlik. A lassú változás miatt van ideje az érintettnek hozzászokni a megváltozott állapothoz, amit igyekszik különféle módokon kompenzálni. Ezek sokszor nem is tudatosulnak benne: hangosabban nézi a tévét, nem szívesen kommunikál zajos társaságban vagy helyen, igyekszik szemben állni azzal, akivel beszél. Hosszú távon aztán szépen lassan elszigetelődik, mert nem tud részt venni semmilyen társalgásban vagy az utcai közlekedésben. A hallás romlására utaló jel lehet, ha valaki többször visszakérdez, nem jól ért dolgokat, nem hallja meg a telefont vagy a csengőt. Emellett szintén intő jel lehet a fülzúgás. Ilyenkor érdemes ellenőriztetni a hallást.

– A gond az, hogy mire az ember saját maga is észreveszi, hogy nem hall rendesen és orvoshoz fordul, addigra általában már olyan mértékben romlott a hallása, hogy csak nagyon nehezen, hosszú utógondozással vagy egyáltalán nem lehet segíteni rajta. Műtéttel csak akkor javítható a hallás, ha a középfül beteg. A hallóideg eredetű hallásromlást azonban nem lehet kezelni. A hallásromlás hátterében egyébként több minden állhat. Előfordulhat olyan banális ok is, mint egy nagyobb fülzsírlerakódás. Az esetek nagyobb részében azonban nem erről van szó – magyarázta a szakember.

A hallásvesztést legtöbbször a hallóidegsejtek károsodása okozza, amelyek a halk hangok hatására nem jönnek ingerületbe, de az erősebb hangok hatására sem olyan mértékben, ahogy az normális lenne. A hallókéreg így nem kap elég információt, és a hallópálya sorvadni kezd. Ilyenkor az érintett hallja a beszédet, de nem érti. A folyamat sajnos visszafordíthatatlan. De vajon mennyire karbantartható a hallás, és milyen mértékben felelős érte a genetika?

– Léteznek veleszületett halláscsökkenések, amelyek örökölhetők is, és a hallásromlásra való hajlamot is lehet örökölni. Ami a megelőzést illeti, fontos, hogy óvjuk magunkat a tartós zajtól. Ha zajos helyen dolgozunk, használjunk fülvédőt, füldugót. Ne dugjunk közvetlenül a fülünkbe nagy hangerővel szóló eszközt. Tartós 80-90 decibel hangerő hosszú távon biztosan hallásromláshoz vezet – hívta fel a figyelmet Kiss Virág.

Bármilyen étrend-kiegészítő, amely jó hatással van a keringésre – például a Ginkgo biloba-származékok – a hallóidegeket is segítik. Aki cukorbeteg, vagy magas vérnyomásban szenved, különösen figyeljen oda állapotának karbantartására, mert nem csak a látását, de hallását is kockáztatja. A hallásspecialista arra is figyelmeztetett, hogy 55 éves kor felett évente egyszer javasolt hallásvizsgálatra jelentkezni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre nő a halláskárosultak száma, ma már a fiatalok többségénél is mérhető bizonyos mértékű halláscsökkenés, ami jelzi, elindult a hallás romlásának a folyamata.