Kicsiknek és nagyoknak is pozitív löketet adhat a járvány idején egy olyan barát, mint ARi BARi

Címkék#pszichológus #Kovács Norbert #Ari Bari #Körmendi Roland #koronavírus #SMiTHMUSiX #gyerekek #Covid-19 #Suri Irén #gyerek

Feje tetejére állt világunk, mióta a koronavírus-járvány része lett az életünknek. A jelenséggel mi, felnőttek is nehezen küzdünk meg, de vajon mi a helyzet a gyerekekkel? Ennek próbáltunk utánajárni Suri Irén pszichológus segítségével.

Elekes Gergő

Az introvertált gyerekek számára a digitális oktatás nem is volt akkora csapás

Forrás: Pexels.com / Todd Trapani

Portálunk felületén már többször beszámoltunk a székesfehérvári SMiTHMUSiX, azaz Kovács Norbert és Körmendi Roland gyerekeket megcélozó projektjéről, a kedves űrlényről, ARi BARiról. Az alkotók már a legelső pillanattól kezdve célul tűzték ki maguk elé, hogy a kis űrlény minden gyerek barátja lehessen, olyan pozitív energiákat sugározzon feléjük, melyre a hétköznapok során szükségük lehet. Erre pedig a koronavírus-járvány okozta helyzetben, a digitális oktatás, a bezárkózottság során óriási szükségük is lehet.

Kovács Norbert (b), ARi BARi és Körmendi Roland
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

De mit gondol erről a jelenségről a pszichológus, aki konzultánsként vesz részt a projektben?

– Nekünk, felnőtteknek is nagyon nehéz a komfortzónánkból kibillenve egy újfajta egyensúlyt létrehozni a körülményekhez igazodva. A gyerekek pedig hozzánk próbálnak igazodni. Az ő fejlődésükhöz az élmények megélése szükséges. Ha kimaradnak bizonyos ingerek a fejlődésük során, az maradandó károsodásokat okozhat. Például ha egy gyerek élete első fél évében nem kap vizuális ingereket, mert félárnyékban vagy sötétben nő fel, komoly esélye van a látáskárosodásnak. Hasonló a helyzet a beszéddel is, elég csak Maugli történetére gondolnunk. Ha a beszéd kialakulásának idején a gyermek semmilyen, a beszéd késztetését elősegítő ingert nem kap, nem tanul meg beszélni. Egy gyermek fejlődéséhez rendkívül fontos az arc látványa, sokszor a mimikai izmainkkal fejezzük ki lelki állapotunkat. Az arc segítségével kap a gyermek visszajelzést a környezetétől, hiszen egy személy önértékelése, énképe mindig a környezet visszajelzése alapján alakul ki. Ezért is rendkívül fontos a társas lét, mely során egy gyerek olyan képességeket gyakorol, ami majd későbbi élete során lesz szükséges számára, például hogy hogyan kell kapcsolatot teremteni, fenntartani, érintkezni. Ezek pedig mind elvesznek a maszkhordás miatt. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy milyen károkat okoz ez az elmúlt másfél év a gyerekek életében, de annyi minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy okoz. Az egészben pedig az a legijesztőbb, hogy maguk a felnőttek sem tudják biztosan, hogy mi miért történik, egy gyermek kérdésére a bizonytalan válasz pedig újabb bizonytalanságokat szül – fejtette ki vélményét Suri Irén.

A szakember elmondta, a leginkább azok lehetnek a lelki problémák célkeresztjében, akiknél a családi háttér nem fókuszál igazán a személyes kapcsolatokra. A szülői gondolkodásmód ugyanis rengeteget tud javítani a bezártság során. Az önismeretnek, a saját értékrendnek a jelenlegi helyzetben különösen nagy jelentősége van, a gyerek a felnőttől kap mintát, értékrendet, biztonságot, elfogadást, szeretet. Az a felnőtt, aki fél, szorong, nem tud szeretetet adni, csak félelmet, szorongást, bizonytalanságot. Az éremnek pedig két oldala van: a vírus ugyan rengeteg rossz dolgot hozott az életünkbe, ám számos olyan pozitívumot is, melyre korábban pont a rohanás, a teljesítménykényszer miatt voltak képtelenek a szülők. A home office lehetőséget adott a családoknak arra, hogy több időt tölthessenek el együtt.

Az introvertált gyerekek számára a digitális oktatás nem is volt akkora csapás
Fotó: Pexels.com / Todd Trapani

Ha beteg vagyok, többet kapok anyuból

– Most, hogy újra nyitnak az óvodák, iskolák, egyre gyakrabban keresnek fel szülők, hogy gyermekük nem akar visszamenni az intézménybe. A fiatalok rájöttek ugyanis, hogy sokkal több időt tudnak a családdal, mit ad isten, pihenéssel tölteni, ezt pedig korábban csak a betegségek tudták kiváltani. Mivel az iskolák nem ugyanúgy kezelték a digitális oktatást, valakinek heti 9 órája volt, valakinek napi 9. Előbbi esetében teljesen érthető, hogy a gyerek miért nem akar visszatérni az intézménybe. Ez pedig most komoly vitatéma tud lenni a családokban. Természetesen rengeteg olyan fiatalt is ismerek, akik már mondhatni tomboltak otthon amiatt, hogy nem mehetnek semerre, nem találkozhatnak a barátaikkal. Összességében elmondható, hogy a nyitásra több gyerek vágyott, mint amennyi ellenezte. A pedagógusokat pedig minden elismerés megilleti, mert egy ilyen szituációban munkára nevelni, feladattudatot kialakítani a gyerekekben borzasztó nagy kihívás.

Suri Irén szerint ARi BARi egy remek barát, de a személyes kapcsolatokat ő sem tudja helyettesíteni
Fotó: Elekes Gergő / Feol.hu

ARi BARi, a jó barát

Suri Irén a kezdetektől fogva része ARi BARi életének, ő az ugyanis, akivel az alkotók folyamatosan egyeztetnek a szövegek, a dallam, a képi világ kapcsán.

– Örültem ennek a kezdeményezésnek. Ismerem Rolit, tudom, hogy hasonló korú gyermekei vannak, mint akiket megcéloztak ARi BARival, és abban a tudatban vagyok, hogy itt a saját élmény is inspirálta az egész alkotói munkát. Az ember márpedig kinek akarná a legjobbat, ha nem a saját gyerekének?

De miben is tud segíteni a kis űrlény? – merülhet fel a kérdés az olvasókban.

– Tele van energiával, mind a mozgása, mind a színvilága, a szövegei, ezzel pedig nagyon jól tudnak azonosulni a mai gyerekek. A zene, a vizualitás, a filmek pedig mint tudjuk, nem csak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is óriási löketet tudnak adni, pláne egy olyan korban, ahol már egy féléves gyerek is be tud kapcsolni egy okostelefont. Ezt az eszmeiséget ARi BARi rendkívül jól kommunikálja, a gyerekek pedig tökéletesen egy húron pendülnek vele. A személyes kapcsolatokat azonban ő sem tudja pótolni

– hívta fel a figyelmet a szakember. – A Micimackó is kedves, de nem pótolja az édesanyát. Nagyon jól sikerült ARi BARi, nagyon aranyos, nagyon eltalálja a gyerekek érzelem és élményvilágát, de a valóságos kötődést, a kontaktust, a homokozást, a verekedést, a birkózást nem tudja pótolni. Azt el tudom képzelni, hogy a világban van olyan gyerek, aki számára ARi BARi többet ér a személyes kapcsolatoknál, ott azonban a családrendszerben megmutatkozó hiány a probléma fő forrása, hiányzik az a fajta szülői jelenlét a gyerek életében, ami példának tekinthető. Normál esetben ő egy ugyanolyan szeretettárgy lehet egy egészséges családban, mint Bambi, Micimackó, vagy a Walt Disney-figurák.