A sikerért a kulcsi bolhapiacon is meg kell dolgozni

Bevallom, nem csak munkaköri kötelességem teljesítem ilyenkor. Magam is szeretek nézelődni, kincset keresni, és világmegváltóakat beszélgetni. Délelőtt kilenckor még szinte csendes volt a kulcsi Kossuth szobor körüli körforgó, többnyire inkább az árusok cseréltek tapasztalatot egymással. De tíz órára már minden kincskereső felébredt, és megtelt az épületek előtt minden parkoló, a kis utcácskát pedig szinte ellepték a kézműves- és bolhapiac lelkes rajongói.

Körbesétálva az árusok között majd mindenkit megkérdeztem, mik az aznapi tapasztalatai. Nem voltak egyöntetűek a vélemények. Volt egy-két árus, aki saját bevallása szerint – és a standja előtt álló sorból ítélve is – szemmel láthatóan sikeresebb volt a többieknél. Megfigyelve őket, próbáltam megfejteni a titkukat, hátha jól jönnek még a tapasztalatok hasonló szerepet fontolgató olvasóinknak is. A sikeresebb eladók sokszor egészen profi módszereket alkalmaznak, amelyekből érdemes inspirálódni. Akiknek kelendőbbek a portékái, gondosabban előkészítették az eladandó cikkeket, szépen kimosták, kivasalták, összehajtogatták, kifényesítették, mutatósan pakolták ki – dolgoztak vele. Ezért az egyik stand érdekesebbnek látszik, mint a mellette levő.

A másik fontos kérdés az ár meghatározása, amely átlagos esetben az értéken alapul. A használtpiacon azonban inkább körbe kell nézni, és megnézni, hogy a többiek milyen árakat adnak meg.