A fenntarthatóság jegyében alkotva bútort

Habár a kérdéskört számtalan oldalról megközelíthetjük, most tematikusan a bútoroknál és a bútorkészítésnél maradunk. S gyorsan megemlítünk néhány hívószót: gyorsétterem, gyorsdivat vagy idénydivat. Hasonló irányokat kell elképzelni a ma gyártott bútorok esetében is, csak ez a folyamat még nem kapott külön címkét. 

A lényeg a gyorsaság, a trendek és a társadalomban népszerű igények követése. Mindez pedig sok esetben a minőség rovására megy – persze úgy, hogy közben az esetek nagy részében olcsóbb az elkészítés. A bútorokkal összefüggésben ma már számos olyan áruházzal „találkozhatunk”, ahol nem a kiemelkedő fa alapanyagú bútorok árulása a fő tényező, azoké, amelyek akár életünk végéig kitarthatnak… Sokkal inkább a mennyiséget előtérbe helyező sorozatgyártás és a „rosszabb” alapanyagok, mint például a pozdorjalap vagy a rétegelt falemez használata a jellemző. Ezek valószínűleg sosem lesznek olyan tartósak és időtállók, mint a régen gyártott bútorok, melyeket – akár a fenti cikkben említettek szerint – könnyűszerrel átalakíthatunk. Nem újabbat és újabbat vásárolva, hanem újraalkotva, ezzel elősegítve a fenntarthatóságot. 

Sok esetben ezeknek a bútoroknak, lakberendezési eszközöknek már a gyártási folyamataik is károsak a környezetre, olyan anyagokat használnak közben, melyek nehezen, vagy nem megfelelően bomlanak le, kártékonyan beépülve ezzel a földbe, vízbe, levegőbe. 

A környezettudatosság és a fenntarthatóság kapcsán alapvetően két pólust különböztethetünk meg: azt az embert, aki ennek él, és azt, aki nem. Ez utóbbi csoportból sokan érvelnek azzal, hogy ez az életmód nemcsak tudatosabb, de egyben drágább is. A bútoroknál maradva: meglehet, hogy első vásárlásra valóban jobban a pénztárca mélyére kell nyúlni egy asztalos által elkészített, 100 százalékban fa alapanyagú étkezőasztal beruházásánál. Azonban szinte biztos, hogy ezt a folyamatot ezt követően ritkábban kell megismételni, ugyanis az efféle „kézműves” bútorok több évig, évtizedig is jó szolgálatot tesznek. Ezzel szemben a sorozatgyártott darabok a legtöbbször néhány év után kicserélhetők. 

A fenntarthatóság tehát rövid távon nevezhető drágának, de hosszú távon vagyonokat tarthat az ember zsebében.