A tárolási módok útvesztőjében

A lehető legkülönfélébb megoldásokkal találkoztam már, némelyikben tényleg nem látok észszerűséget. Míg például a fűszerek, tészták és hüvelyesek esetében tényleg hasznosnak találom, hogy külön- külön csatos üvegbe rakják őket és elhelyezik a spájz polcain, addig az már nekem is érthetetlen, hogy a mosószerkapszulákat és az öblítőt miért teszik külön tárolókba, melyeket nevük szerint fel is címkéznek, mintha nem lenne egyértelmű anélkül is, hogy melyik melyik.

Nos, habár nem szeretek általánosítani, sőt különös odafigyeléssel próbálom kerülni ezt, ahogy tudom, most mégis általánosságban írnék a rendszerezésről, aszerint, hogy annak milyen előnyei és hátrányai lehetnek. Utóbbival kezdem, és egyben vissza is utalok az előbb említett öblítő és mosószerkapszula példájára, ugyanis ebben az esetben nem indokolt ezek külön tárolóba helyezése, a felismerhetőség okán pedig címkével sem kell ellátni azokat. Az ehhez hasonló esetekben inkább már divatról és éppen uralkodó trendről beszélünk, mintsem tudatos kategorizálásról vagy rendszerezésről. 

Ebben is könnyű túlzásba esni, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egy lakberendezési boltban vásárolt tárolóüveg – amiből mindig több darab kell – drágább volt, mint a tartalma. Ami a jó oldalát illeti, száraz, tartós élelmiszerek, fűszerek, kozmetikai és higiéniai eszközök tekintetében átláthatóvá teszi az efféle tárolás, hogy miből mennyink van, hiszen ezek gyakran nem látszódnak a csomagolásukban. Ez által megkülönböztethetőek is. Rendezettebbek és helytakarékosabbak lesznek a polcok. Azt javasoljuk, hogy akkor fogjon tehát bele a rendszerezésbe, ha a következő két kérdés közül az elsőre a válasza az igen, a másodikra pedig a nem: Hatékonyság miatt teszem? Igen. Divatból teszem? Nem.