Ezer kilométert utazott egy ukrán család, mire észrevették, hogy nincs velük a kislányuk

– Éjjel negyed kettő lehetett, amikor Dóri önkéntesünk azzal rohant hozzám, hogy baj van: egy hat év körüli ukrán kislány zokog, mert elveszítette a szüleit! – idézte a segítőponton történteket a fehérvári Hári Tibor, a Baptista Szeretetszolgálat főigazgatója. 

– A tolmácsok segítségével gyorsan kiderítettük, hogy körülbelül negyedórával korábban továbbutazott az a nyolcgyermekes menekült család, amelyikhez a kislány tartozott.

„A későbbiekben úgy rekonstruáltuk a történteket, hogy amikor megjöttek értük az autók – a két jármű egyikébe az apa, a másikba az anya ült be a gyerekekkel –, kapkodva indulhattak el, és nyilván mindkét járműben azt hitték, hogy a másik kocsiban ül a kislány, ezért az utazás során nagyon sokáig nem tűnt fel a hiánya. Kiderült az is, hogy a kislány a mosdóban volt, mialatt a fáradt család felkerekedett Németország felé.” 

Szerencsére a rémült gyermek el tudta mondani a segítőknek a nevét. Hári Tibor értesítette a rendőröket, közben a kislány egy kicsit megnyugodott, miután a baptista önkéntesek játszottak vele, megitatták, enni adtak neki. A rendőrök Fehérgyarmaton és Mátészalkán is sikertelenül próbálták megállítani a szülőket szállító járműveket. Később, miután fényképek alapján sikerült azonosítani a szülőket, felcsillant a remény, hogy talán könnyebb lesz őket megtalálni, de ez sem vezetett eredményre.

„Önkénteseink fellelték az anya közösségi fiókját, üzenetet küldtek, de vélhetően ezt nem tudta elolvasni. Ezután körözést adtak ki a rendőrök, az ukrán menekült asszonyok átérezve a helyzet súlyát a közösségi médiában terjesztették a hírt, miközben a segélymunkások lefektették a kislányt, akinek sikerült elaludnia. Közben reggel lett, majd 10 órakor érkezett a hír Linzből (kb. 1000 km-re Tiszabecstől): az osztrák rendőrségnél jelentkeztek a szülők, miután számukra is kiderült, hogy szörnyű tévedés folytán hátrahagyták egyik gyermeküket.”

A szülők végül visszautaztak a határ melletti segítőponthoz, ahol ismét egyesülhetett a család, az anya és az apa magához ölelhette az elveszett kislányt. A fáradt segélymunkások arcára pedig mosolyt csalt a remény, hogy talán egy jó élet várja kis pártfogoltjukat, akit csúnyán megtréfált a véletlen.