Felcsúti gasztrokaland nagy találkozásokkal

Mindig jó a hangulat, verseny ide vagy oda. Az alig tízesztendős alapítású középiskola bátran hirdette meg a gasztroversenyt, igaz, kiváló tanárok kezdték meg rögtön a tanítást, képzést a többnyire a Vál-völgyi falvakból érkező gyerekeknek. A mezőgazdasági képzés egyik erőssége az intézménynek, s a másik a vendéglátós, mégpedig egyre népszerűbb. Az otthonos s jó értelemben vett vidéki iskola, a korszerű tankonyha és az elhivatott szakemberek, -oktatók vonzzák a tanulókat, s az évről évre meghirdetett gasztroversenyen meggyőződhet a szakma a színvonal emelkedéséről. Bányai György igazgató nem titkolja „apás” hozzáállását, tekintélye érzelmes és őszinte stílusának is köszönhető.

Az idén hat iskolát hívtak meg, kétfős csapataikkal és felkészítő tanáraikkal adtak ízelítőt a saját képzésükről nyilván – bocsánat, de nem tudjuk leírni az intézmények pontos és hosszú nevét, arra csakugyan ott az internet. Miként valamennyi zsűritagot sem tudjuk név szerint, pláne nem szakmai elismeréseik lajstromával, s a letenyeys tanárokat is egyenként lehetne életrajzukkal citálni. Szóval a verseny minden helyszíne, a leendő szakácsok és cukrászok, pincérek ügybuzgalma magával ragadó volt, izgalmas benne lenni ilyen pezsgésben! A fehér, fekete és barna ruházat, az évszázados divatként megmaradt csücsös-csúcsos szakácssapkák imbolygása, a csörgő-zörgő edények hangja, az illatok, húsok, krémek íze, látványa szeretni való. A tanuló pincérek, vagyis felszolgálók, sőt manapság vendégtéri szakembernek nevezett ifjak pedig akárha Jávor Pál-filmekből léptek volna ki! A hat versenyző iskola tehát a házigazda felcsúti Letenyey Lajos mellett a veszprémi Jendrassik–Venesz, a győri Krúdy Gyula, a békéscsabai Zwack József, a zalaegerszegi Báthory István és a budapesti Dobos C. József intézmények voltak. S amint megírtuk rövid hírünkben már, úgy esett, hogy a névtelenül bíráló zsűri pontszámai alapján mindhárom kategóriában a felcsútiak győztek. Nem irigykedett senki, nem kiáltottak részrehajlás miatt, a szakmai tisztaság a meghirdető iskolának éppoly fontos volt, mint a hírére kényes szakmai zsűrinek! Bányai György eddig nem engedte a versengést, amolyan tiszteletbeli részvétel volt korábban, most a többi iskola ragaszkodott a rajthoz állásukhoz. Az eredményhirdetéskor a felcsúti séf-tanár, Kocsonya Kálmán alig győzte palástolni meghatottságát, ő első pillanattól itt tanít, beérett a gyümölcs. Dankai László szakács szakoktató a konyhában a vendégtanulók között járt-kelt a verseny alatt, ő már akkor Felcsút mellett kötelezte el magát, mikor a konyha üresen állt.

A szakácszsűri: Ruprecht László, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnöke, fehérvári, sőt, felmenői révén alcsúti gyökerekkel bíró híres séf és társa, Darusa Richárd, budapesti kreatív séf kóstolták a szakácsok versenyfogásait. Hagyományos alapanyagokból kellett finomat, egyben látványosat alkotni. Csirke, malac hasaalja (ez szalonna valójában), zöldségek, krumpli, káposzta alkották a nyersanyagokat, mert a tradíció is fontos ezen a versenyen mindig. Fábián Laura etyeki szakácslány a régit is tudja, meg a finger foodot is, ujjaival rakosgatja a falatokat, hogy cifrázza kicsit a tálalást. Csuta Zsolt a mestercukrász ugyanezt hangsúlyozta. „Tartsuk tiszteletben a múltat, de tekintsünk a jövő felé!”, ez volt a verseny jelmondata. Ennek jegyében eszegettük a „maradék” indiánert és a krémjét Szervánszky Lászlóval, a soltvadkerti Szent Korona cukrászda tulajdonosával és az egri Marján Sándor cukrászmesterrel, és tulajdonossal a verseny csitultával a csillogó edények között. Mesés, friss, könnyű, azaz jaj, de jó a habos sütemény! Igazi tehéntejszínhabbal persze…

Még egy kis beszélgetés egy gasztrolovaggal, Garaczi Jánossal, a Gundel- és Venesz-díjas mesterszakáccsal, aki a lajosmizsei Tanyacsárda atyamestere, s a hagyományt képviseli. Ami sosem maradiság! Ez nyilvánvaló a letenyeys gasztroversenyeken, mondani sem kell. Záróak­kord­ként idemásoljuk a felcsúti győztes szakácsok menükártyáját, rövidítve. Csirkeleves, kelrolád. Préselt hasaalja, burgonya, répa jus (ez a zsű, így mondatik), zöldségek. Csurgódombi sajtok, etyeki borok, s a cukrászok tették hozzá az indiánerváltozatokat.

Van remény, gasztroremény – a vendéglátós utánpótlás színe-java kétséget sem hagyott efelől. A magyar konyha következő generációjának képviselői oroszlánkörmeiket mutatták.