Történelmi időktől fogva a tréfa nemzetközi napja április elseje

Egyes legendák szerint a bolondok napjának eredetét az ókorban kell keresnünk, mások szerint a középkorból maradt ránk. IX. Károly francia király, amikor 1564-ben rendeletben áthelyezte április 1.-ről január 1.-re az év kezdetét, még szokás volt, hogy az újévet az emberek egymás meg ajándékozásával ünnepelték. Az ünnep új dátumot kapott, a kedves meglepetésekből idővel tréfásak lettek.

Idehaza a gazdák ezen a napon engedték ki a méheket az első röptükre, mert úgy tartották, így lesznek szorgalmasak és kövérek az évben. Mások babot, dinnyét és tököt ültettek, hogy szépre és hosszúra nőjön. Április bolondját jellemzően nálunk nem választottak, hazánkban a pünkösdi szokásoknál találkozhatunk hasonló mókázásokkal.

A tréfa elől senki sem menekült

Talán a legrégebbi móka, amit kieszeltek, Gramont márkival esett meg. XIV. Lajos király fia az éj leple alatt kilopatta a márki ruháit, és kivétel nélkül mindet szűkebbre szabatta. Másnap reggel, mikor a márki öltözködni készült, meglepve tapasztalta, hogy nem fér a ruháiba. Egyiket a másik után próbálta magára húzni esélytelenül. A kényes pillanatban a szobába érkező gróf meglepetten kiáltott: “Te jó ég márki, mi történt Önnel, teljesen meg van dagadva!” A márki ekkor már teljesen halálra rémült. Azonnal küldtek az orvosért, aki máris nekilátott a vizsgálatnak. Alaposan körüljárta a márkit, elől-hátul jól megnézte, gondterhelten hümmögött, majd receptet írt. Rohantak a patikushoz, aki viszont egy szót sem értett a receptből, kérte az orvost írjon másikat. De mi van azon a recepten, hogy a patikus sem érti? Az egyik jelenlévő lefordította a szöveget: “Vegyél egy ollót és vágd szét a mellényed!”

Mondani sem kell, a résztvevők egytől-egyik be voltak avatva csínybe.

Az ugratásoknak se vége-se hossza

A bolondozás mindig itt volt velünk. Volt, akit a boltba küldtek hegedűbillentyűért, reszelőzsírért, kanyarfúróért, vagy tarhonyamagért. 

A gyerekekkel lehetett a legkönnyebben viccelődni. Emlékszem, amikor a dédnagyapám ötven forintot akart adni fejenként nekem és az öcsémnek, de nem volt csak egy papír százasa. De így, hogyan ossza meg közöttünk az ígért összeget. Persze, hogy tudta a megoldást, száz forintnak ötven a fele, nincs mit tenni a százast ketté kell tépni, úgy az igazságos. Már mozdította az ujjait, mire az öcsémmel egyszerre kezdtünk fület tépő síkításba. Azért valahonnan csak került két ötvenes, a százforintos megmenekült.

A mai ember sem éppen humortalan

A technika előrehaladtával mégújabb lehetőségek kínálkoztak az emberek beugratására. Svédországban 1962-ben még csak egy tévécsatorna volt elérhető a nézők számára, az is csak fekete-fehérben sugárzott adást. A csatorna egy munkatársa április elsején bejelentette, hogy az új technikának köszönhetően egy egyszerű megoldással minden tévé néző színesben nézheti mostantól az adást. Ehhez nem kellett mást tenni, csak egy nylon harisnyát a készülékre húzni. Állítólag Svédország majd’ 7 millió lakosa közül több százezren próbálták női harisnyával színessé “varázsolni” az adást. Végül a színes műsoradást pár évvel később, valóban április elsején indították el.

Robotokkal takarítják az internetet

1997-ben email értesítette az internet felhasználókat, hogy március 31. és április 1. között nagytakarítás miatt, az internet zárva lesz. Öt nagyteljesítményű, több nyelvű japán robottal végzik majd a munkát. Feladatuk, az időközben a hálózatra került szemét és törmelék kisöprése, olyanok, mint például a törölt email címek vagy inaktív oldalak. Kérték a felhasználókat, ne akadályozzák a munkálatokat. A viccet később egy telefontársaság megismételte. Ők már azt kérték az előfizetőktől, hogy vonaltisztítás közben nagy mennyiségű por fog távozni a kagylón keresztül, április elsején mindenki tegyen nylon zacskót a készülékre.

Közép-Európa sem maradt ki

A cseh fiatalok, nem pont áprilisra időzítették az 1988-ban bemutatott ál-dokumentumfilmjüket. A főiskolai vizsgafilm hamarosan nemzetközi hírű lett. 

A fél órás film arról számol be, hogy felfedeztek egy új állatfajt, ami kőolajjal táplálkozik. Kifejezetten szennyező közegben érzi jól magát, éjszakai, rejtőzködő életmódot folytat. Egy észak-csehországi bányában leltek a lényre, akire még a bánya éjjeliőre is panaszkodott. Szerinte már teljesen elszemtelenedtek, nem elég, hogy feldúlják a szemetet műanyag után kutatva, de még a gumicsizmáját is kalucsnivá rágták.

A stábnak sikerült egy példányt befogni, ami éppen egy futószalagon ülve furikázott bányaszerte. Amikor vizsgálni kezdték, a lény rosszul lett. Nem tudták, hogyan segíthetnének a lassuló légzéssel küszködő egyeden. Hirtelen ötlettől vezérelve az autó kipufogó csövén keresztül kezdték lélegeztetni, amitől azonnal jobban lett. A film vetítése után két héttel leplezték le az igazságot: a Pacurofagus oxitoxicus – oxigéntől mérgezést kapó olajfaló – nem létezik.