Az illóolajok hatalma: előadás a Fekete Sas Patikamúzeumban

A Fekete Sas Patikamúzeum legutóbbi előadásán TakácsTóth Diána, vegyész, aromaterapeuta vezette be a hallgatóságot a gyógyító illatok és olajok világába. Mindjárt az elején leszögezte, a hagyományos nyugati orvoslásban még ma sem kapnak szerepet az illóolajok, pedig a holisztikus gyógyítás részeként kiválóan kiegészíthetik a különböző terápiákat, illetve segíthetnek kisebb egészségügyi problémák kezelésében. 

Az illóolajok különféle eljárásokkal – préseléssel, desztillálással – a növények virágából, szárából, leveléből, gyökeréből, héjából, gyantájából, vagy fájának kérgéből készülnek. Alkalmazásuk nem az emberrel, inkább az élettel egyidős, hiszen egyes állatok is ismerik és használják a növények gyógyító erejét. Gondoljunk például a „legelő” kutyákra, akik gyomorsavproblémáikra esznek füveket. 

A gyógynövényeket, illetve azok hatásait több mint négyezer évvel ezelőtt az ókori Kínában fedezték fel és írták le. Egyiptom királynője, Kleopátra is értett hozzájuk és alkalmazta is őket, sőt többek között mirha, tömjén és fahéj felhasználásával parfümöket is készített belőlük. Parfümöket, illetve készítésükre vonatkozó recepteket egyiptomi sírkamrában is találtak. Az ókori Rómában a fürdőkben volt az illóolajoknak nagy divatja, és a görög orvos, Hippokratész is úgy gondolta, hogy a naponta vett aromás fürdő és masszázs az egészség alapja. 

A középkorban jellegzetes figurák, a pestisdoktorok gyógynövényekkel és illóolajokkal átitatott textildarabokat tettek maszkjuk hosszú, csőrös részébe a betegek házában terjedő szagok ellen. Az ókor után az illatszergyártás a középkorban is virágkorát élte. Ekkor ugyanis úgy tartották, a betegségeket a víz terjeszti, ezért ritkán fürödtek, a testszagok elfedésére pedig parfümöt használtak. A híres-hírhedt angol uralkodó, VIII. Henrik imádta a rózsaillatot, ezért gyakran térdig járt a rózsasziromban és szinte mindenhez használt rózsát, illetve rózsavizet. 

A 18. században Ausztrália feltérképezésével új növények és általuk új illatok kerültek a kontinensre, így például az eukaliptusz, vagy a teafa. Az 1920-as években pedig megszülettek a szintetikus illóolajok is. Az elsőt, amivel útjára indult a szintetikus illatok forradalma, Coco Chanel vegyésze készítette annak egyik parfümjéhez. Az aromaterápia az ókor után viszont csak 1910-től kapott új életre, amikor Rene-Maurice Gattefosse, francia kémikus kisebb égési sérülést szenvedett, s egy véletlen folytán újra felfedezte a levendula áldásos hatását. A gyógyító olajok a 30-as években ismét felfutottak. Tudták például, hogy a II. világháborúban az ausztrál katonák túlélő-felszerelésébe erős fertőtlenítő hatása miatt teafaolajat is tettek? Az illóolajok ma ismét nagyon divatosak, sokan használják őket különféle célokkal. 

A tudományos vizsgálatok pedig folyamatosak – vizsgálják hatásukat laboratóriumokban, embereken és állatokon is. A Pécsi Tudományegyetemen például a kakukkfüvet kutatják igen széleskörűen. Az olajok többsége keverékben fejti ki legjobban a hatását, mert egymást erősítik. Azonban töményen sose, csakis hígítva – valamilyen semleges olajhoz, pl. olíva, napraforgó, 1-2 csepp illóolajat adva – kenjék magukra! Az sem mindegy, milyen illóolajokat használunk! A „jó az olcsó, úgyis párologtatóba rakom” felfogást érdemes átgondolni, hiszen a levegőbe kerülő anyagot belélegezzük, az illatrészecskék pedig hatással vannak agyi receptorainkra. 

Érdemes kerülni a szintetikus illatokat! Ha egy olaj nagyon olcsó, vagy ha az eltérő olajoknak egységáruk van, éljünk a gyanúval, hogy szintetikus olajjal van dolgunk! Az igaziak azért drágák, mert természetes, valódi alapanyagból, időigényes, bonyolult előállítási eljárással készülnek. Bizonyos növényekből ráadásul rengeteget kell gyűjteni, ha használható mennyiségű olajat szeretnének kapni. A rózsavíz – az illóolajok királynője – még az aranynál is drágább, mert nem csak rengeteg szirom kell a készítéséhez, de hajnalban szedik, mert ekkor a legmagasabb az illóolaj-tartalma. Ráadásul a szirmok csak kézzel gyűjthetők. Ezért aztán az olajokat – nem csak a rózsát – hamisítják is. Rózsa helyett például a jóval olcsóbb germániumot használják, aminek nagyon hasonló az illata, a különbséget azonban a laikus orr nem veszi észre. 

Keressék hát a csomagoláson a magyar név mellett a növény latin elnevezését, a termék gyártási számát, a lejárati dátumot! Nézzenek utána, van-e gyártói dokumentum a termék összetételéről! Ezek az illóolaj minőségének biztosítékai lehetnek. Takács-Tóth Diána szerint a legjobb könyv, amiből megismerhetik az egyes illóolajok hatását Anne Kennedy Aromaterápia kezdőknek című munkája. Lapozzák fel bátran.