Tányértörés helyett egy hatékony vitával jobban járunk

– A vita szó valóban terhelt, holott eredeti jelentése szerint a vélemény- és nézetkülönbség érvekkel lefolytatott megbeszélése. Ez egyáltalán nem tűnik félelmetesnek, a párok mégis tartanak tőle – mondja Kolos Lilla, párokkal foglalkozó szakember, aki abban is tanácsot ad, hogyan kezeljük ezt a helyzetet, ha azt akarjuk, hogy építő legyen. 

Kiderülnek a különbségek 
Egy párkapcsolat története mindig szakaszokból áll, ez természetes folyamat. – Az elején a két fél szimbiózisban létezik, azt gondolják, megtalálták a tökéletes lelki társukat. Ilyenkor szinte szavak nélkül is megértik egymást, el sem merik képzelni, hogy bármin is összevitatkozhatnának. Még akkor sem, amikor már látják egymás jó és rossz oldalát is. Azzal, hogy kiderül, vannak nézetkülönbségeik, azt érzik, hogy lerombolják ezt a romantikus állapotot, és félnek, hogy vele a kapcsolatot is. Ez aztán működhet úgy, mint egy rossz kukta, a növekvő nyomás kirobbanhat, de akkor már nem vita, hanem veszekedés lehet a vége. Pedig a vita minden párkapcsolat szerves része – magyarázza a szakértő. Természetesen meg kell vitatni, hogyan osztoznak az anyagi terheken (közös vagy külön kasszán), mit gondolnak a gyereknevelésről (például: tévénézés), kinek mennyi énidőre van szüksége (például: kávézás kollégákkal), és hogyan látják el a háztartást (ki viszi le a szemetet?). 

Edzés az éles helyzetekre 
– Lehetnek olyan konfliktusok, amikor kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor úgy gondoljuk, hogy nem látnak meg és nem hallanak minket. Ezeket nem lehet megspórolni, hiszen nem vagyunk tökéletesek – mondja Kolos Lilla. – Van, aki a véleménykülönbség első jelére azonnal kihátrál. Például olyan családból jön, ahol sok volt a veszekedés, és fizikai tünetei lesznek az ilyen helyzetekben, ő valószínűleg minden ellentétes véleményt veszekedésként él meg. 
– És persze ott az érzelmi spektrum másik vége is, aki szinte robban, és mindenből vitát kezdeményez, sőt a veszekedésig is elmegy – mondja Kis Annamária pszichológus, aki párokkal is foglalkozik. A szakértők szerint az önismeret nem megspórolható, hiszen a legjobban azok tudnak együtt lenni és termékenyen vitázni, akiknek jól kialakult énhatáraik vannak. – Ahhoz, hogy ki tudjuk mondani, egyes helyzetekben mit is érzünk, „békeidőben” is gyakorolni kell, első lépésként pedig magunknak is tudnunk kell ezt azonosítani. 

Figyeljen oda a párja véleményére! 
Nem egyszerű tisztázni a saját érzéseinket, és az sem mindegy, hogyan fejezzük ki magunkat. – Biztosan romboló az a vita, amelyben a másikat degradáljuk. A „te mindig”, „te soha” kezdetű mondatok nem fognak előrevinni. Ilyenkor már komoly mentális és lelki hadviselés folyik – figyelmeztet Kolos Lilla. 
– Ahelyett, hogy azt mondjuk „te ilyen vagy”, megfogalmazásunkban kövessük az érzés-szituáció-következmény hármast. Például jó mondat lehet ez: „csalódott vagyok, hogy nem kérdeztél meg, amikor vendégeket hívtál, mert azt éreztem, hogy nem számít a véleményem, nem vagyok fontos” – javasolja Kis Annamária. 
Ne felejtsük, egy kapcsolat nem létezhet véleménykülönbség és vita nélkül! Ha úgy érezzük, nem tudunk kijönni egymással, megoldás lehet segítséget kérni egy mediátortól vagy párkapcsolati tanácsadótól. Fanny 
 

Féltékenység és anyagiak

A kapcsolatok tipikus vitatémái között a szabadidő eltöltése, a pénz, a gyereknevelés, a szülőkkel való kapcsolattartás és a féltékenység is szerepel, ahogyan az is, hogy gond, ha az egyik fél nem érzi magát elismerve. 
– Gyakran előfordul azonban, hogy nem is arról vitázunk, ami az igazi gond. Van például, akiben mélyen benne él az elhagyástól való félelem. Egy fiatal édesanya azért került konfliktusba a férjével, mert az túl sok időt töltött a barátaival. Azt mondta, attól tart, hogy rossz hatással lesznek rá, de valójában ezt a mélyen rejtőző belső félelmet hívta elő ez a helyzet. Ha az érzéseinkkel magunk sem vagyunk tisztában, akkor a vita nem vezet sehová, hiszen nem a valós gondról szól – mondja Kis Annamária. 
 

Okosan akár a gyerek előtt is

Régen egyértelmű volt, hogy mások előtt ne keveredjünk nézeteltérésbe. Ez mára sokat változott, de nem biztos, hogy ez jót tesz a kapcsolatoknak. – Figyeljünk rá, hogy mások előtt ne kezdjünk elfajuló vitába, mert az rombolja a pár szövetségét és kapcsolatát! A gyerek előtt lehet, sőt kell is vitázni, hiszen ezzel mintát adunk neki, de fontos, hogy ez jó minta legyen. Ha valamelyikünk családja is jelen van, sőt bele is folyik, az komoly lojalitásproblémát okozhat. Nyilvános helyzetben felmerülő nézeteltérés esetén jó, ha mindkettőnkben megszólal a vészcsengő, és hátra tudunk lépni, hazavinni a kérdést. Ha kell, erre akár egy közös jelzést is kidolgozhatunk, így ha valamelyik fél azt érzi, elfajulhat a helyzet, a jelzéssel leállíthatja a folyamatot – tanácsolja Kolos Lilla.