Harcművészeti szemle Fehérváron: Önvédelmi technikák és a túlélés esélye

– Ilyenkor eljönnek a fiatalok, tanítjuk őket, lehet kérdezni, majd minden alkalom vizsgával zárul – mondta a gyakorlatok szünetében Szél Gábor kelet-európai főinstruktor-helyettes. – A legkisebb fokozattal rendelkezőtől egészen a mester fokozatú résztvevőig számot tudnak adni a tudásukról azok, akik itt vannak ilyenkor. De nem csak a tanulók vizsgáznak, hanem az oktató is, hiszen kiderül, mi változott az elmúlt évhez képest. Ha minden rendben van, tiszta és ápolt a ruha, fent vannak a fokozatjelek, jók a technikák, ügyesen, pontosan mozog mindenki, akkor látható, hogy jó munka folyik.

 Korábban Fehérváron is rendeztek nagyszabású harcművészeti gálát. Ezek miért szűntek meg?

– Nem csak Székesfehérváron, az ország számos pontján voltak korábban nagyobb események, amelyeken minden harcművészeti stílus bemutatkozott. Sajnálom, hogy már nincsenek ilyenek, persze ebben közrejátszott a járvány és sok más is. Sokaknak hiányzik ez, mert a látogatók ízelítőt kaptak, egy napon ismertek meg 10-15 féle harcművészeti stílust, eldönthették, hogy nekik melyik tetszik. Az is jól választhatott, aki már idősebb lévén nem akart versenysportoló lenni, de az önvédelmet szívesen megtanulta, mert úgy érezte, kiszolgáltatott lehet bizonyos helyzetekben. Az ilyen gálák után egy kicsit mindig fellendült az iskola, mert mindig megjelentek új arcok.

 Nálad miként alakult ki ez a kötődés?

– Ökölvívással foglalkoztam öt évet, a seregbe is úgy vonultam be, aztán öt évig karatéztam. Már 25 éves fejjel, nős, családos emberként ismertem meg a Wing Tsun kung-fut és úgy döntöttem, nekem ez lesz az utam. Harmincnégy éve kung-fuzom, harminchárom  éve ez a fő állásom.

A munkád része a fegyveres, rendvédelmi szervezetek tagjainak képzése. Talán a közelmúltban történt rendőrgyilkosság figyelmeztet a legjobban arra, hogy ez mennyire nem felesleges…

– Oktatom a katonákat, a rendőröket, a pénzügyőröket, a büntetés-végrehajtás állományának tagjait, tartok előadásokat a Terrorelhárítási Központban, de felkészítettem már a lengyel és a litván terrorelhárításban dolgozókat is. Fehérváron készítettem fel katonai rendészeket, máskor a baracskai börtön dolgozóinak, vagy az Alba beavatkozó egységnél oktattam. A rendészeti iskolán huszonegy éve tanítok intézkedés-taktikát, katonai-rendészeti közelharcot, hét éve pedig Debrecenben, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumnak vagyok a közelharcoktató tanára. A Wing Tsun kung-fu egy univerzális harci rendszer, nem versenysport, de nagyon hasznos az elsajátítása a rendvédelmi szervezetek munkatársainak. Átdolgoztam néhány elemet úgy, hogy elfogadható legyen a rendőrök és a katonák tevékenysége során, hiszen a rendőr feladata a megelőzés, a katonáé viszont a megsemmisítés, ezért nekik például késharcot, késtechnikát is oktatok. A rendőrnek azonban fontosabb, hogy egy fojtásból, ruhafogásból, karfeszítésből hogyan kell kimenekülnie. A rendészeti-katonai pályán dolgozók számára lényeges, hogy egy olyan harci rendszert tanuljanak meg, amely könnyen és gyorsan elsajátítható, de hatékony, és amelynek elemeit szakszerűen, jogszerűen tudják használni. De megfelel a civileknek is: hiszen igazából ki van kitéve egy támadásnak az utcán? A gyermek, a nő és az idős ember, mert mint a természetben, az állatok között is történik, mindig a gyengébbet támadják meg először. A Wing Tsun nem kíván akrobatikus hajlényokságot, mi mindig abból indulunk ki, hogy az ellenfél vagy erősebb, vagy annak hiszi magát, ezért az ő erejét vesszük kölcsön. Én a sebezhető pontokat támadom. Ha kizárom magam a házamból, akkor sem a falat ütöm, hogy visszajussak oda, mert az téglából van, inkább betöröm az ablakot. A szeme mindenkinek egyformán gyenge, legyen az 120 kilós díjbirkózó, vagy gyenge nő. Ha a torkot támadom? Mindegy, hogy Trabant vagy BMW az autó, amikor a benzincsövet elvágom, lefullad mindkettő. Ha a küzdősportok technikáit összegzem, megkapom a Wing Tsun-t. Egy nőnek a sötét éjszakában, ha megtámadja egy drogos, csak akkor van esélye, ha olyan technikát használ, amely minden versenyről ki van tiltva. De adott esetben ő ott az utcán nem az aranyéremért, hanem az életéért küzd.

Egy fizikailag átlagos nő, vagy férfi, akiben megvan az akarat, de teljesen laikus, mennyi idő alatt juthat el olyan tudásig, hogy az utcán biztonságban érezze magát?

– A Wing Tsu-ban viszonylag hamar megtanulhatók az alapok, de ez függ az adott embertől és a hozzáállástól. A négyszáz méteres kört le lehet futni egy perc alatt és tíz perc alatt is, ha közben kétszer megállok beszélgetni. Van, aki csak hobbi jelleggel jön el hozzánk hetente egyszer, de magához képest ezzel is fejlődik, van, aki fiatalabb, erősebb, több időt szán rá, ezért gyorsabban halad. Ha egy kéthónapos alapképzést elvégez valaki, nem mondom, hogy szupermen lesz belőle, legyőzhetetlenné válik, mert senki sem az, én sem, mindenkit le lehet győzni. De ha valaki kung- fuzik, vagy valamilyen más harcművészetet gyakorol, meglesz az esélye arra, hogy egy nehéz helyzetből egészségesen kerüljön ki. Nem biztos, hogy győz, de ha egészségesen el tud menekülni, nem szúrják le, nem ütik meg, nem sérül meg maradandóan, egy nőt nem erőszakolnak meg, ami egy életen át testi és lelki sérülést okozna, már megérte, hogy harcművészettel foglalkozott. Mert az az egy-két mozdulat ad neki néhány másodperc előnyt: leint egy autót, befut egy boltba, egy lámpa alá, odafut egy családhoz, vagy éppen a buszon a sofőrhöz. Az a két mozdulat, amire megáll a támadó, elegendő lehet ahhoz, hogy menekülni tudjon. Nem lehet teljesen felkészülni, mindig lesznek váratlan helyzetek. Lehet, hogy valaki negyven évig balesetmentesen vezet, de aztán váratlanul bekövetkezik egy, amit nem tud elkerülni.

 Kellett már a tudásodat éles helyzetben használnod?

- Sajnos igen, de erről inkább nem beszélnék.

Közöttetek is igaz lehet, hogy nem elegendő a technika, fejben ugyanúgy rendben kell lenni. Mit teszel, ha érzed valakin, hogy zavar van a fejében, nem való közétek, a tudását rosszra készül használni?  

– A nagymesteremet egyszer megkérdeztem: honnan tudjam, kit vegyek fel, és kit ne? Honnan tudjam, ki a jó ember, és ki a rossz? Azt válaszolta, hogy ha fogsz egy marék magot, nem tudod megállapítani, melyikből mi lesz. El kell vetni és gondozni kell mind. Mindegyiknek egyforma esélyt kell adni, de ha valamelyik satnyulni kezd, azt ki kell tépni a földből, el kell dobni és azokat kell tovább ápolni, amelyek szépen fejlődnek. Tehát ha valaki bejön az ajtón, mivel nem vagyok jós, nem tudom megmondani, mi lesz belőle. Ezért nálam az első két hónap amolyan próbaidő, gyakorlás. Meglátom, milyen ember. Ha tetszik, amit látok, marad, ha nem, akkor barátként távozik. Van, aki hegedűvel próbálkozik, de a trombitánál köt ki, mert az az ő hangszere. Megtörtént, hogy láttam valakin, hogy emberileg nem olyan, mint kellene, ezért megkértem, hogy keressen mást, és békességben, szépen elváltunk. Azonban sokan maradnak, és egyre többen jönnek családostól, gyerekekkel, még 70 éves főorvos is akad közöttük. Mi nem csak önvédelmet oktatunk, hanem közösséget építünk. Nagyon fontos a mai világban, hogy tartozzunk valahová, ahol elfogadnak bennünket, elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk. A kung-fu ilyen, mi egy nagy család vagyunk. Itt a tenyerem: egyedül minden ujjam gyenge, de ha a tízet együtt összefogom, mázsákat tudok megemelni.