„Virágbombák” Pázmándról

Némi túlzással elmondható, hogy a nap 24 órájában teszi ezt a számára is szép, szemet is gyönyörködtető munkát. Ahogy a mondás is tartja, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ő fiatal korától fogva szerelmese a színes virágoknak, amelyek díszítik a szobákat, hivatalokat, termeket, utcákat, házakat és csaknem mindent, ahol a szépnek lennie kell. Az iskolája elvégzése után gondolta arra, hogy milyen szép a virágkötők hivatása, hiszen a nap minden szakában csak a szépet látja. Virágkötő tanfolyamot végzett, majd amikor hazaállított zsebében az ezt igazoló bizonyítvánnyal, azonnal elkezdte a pályáját a házuk egyik kis helyiségében. Egy temető szomszédságában nőtt fel, így nap, mint nap érkezhettek hozzá a vevők, a kuncsaftok, és megállás nélkül alkotta a szép csokrokat. Alkotta születésnapokra, esküvőkre, házassági évfordulókra, megemlékezésekre és mindenhova, ahová a hozzá betérő kérni jött a színpompás válogatásból. Gyermekkora óta pázmándi lakos, csaknem a fél falut ismeri, és ismerik őt is. Judit megismerte az emberek ízlését, és ha valaki bejelentkezett nála, már tudta is, hogy milyen csokor kell a megrendelőnek. 

Tárházában csaknem minden illatos virág megtalálható. Orchidea, gerbera, liliom, bazsarózsa, büdöske, dália, sorolni lehetne a végtelenségig. Hetente kétszer járja körbe a szigetszentmiklósi hatalmas virágpiacot, és szerzi be a kellékeket. Vágott vagy cserepes, mindegy is, hiszen minden elfogy a kínálatában. Ebbe a munkába nem tud beleunni, hiszen állandóan érkeznek az újabb és újabb kihívások, amelyekhez igazodnia kell. Új technikák és kellékekkel kell megismerkednie, hogy lépést tudjon tartani a vevőivel, kívánságaikkal. Elmondása szerint mindez valóság is, hiszen nemcsak a virágokat kell csokorba tennie, hanem az élet sorsa szerint sokszor temetői koszorúkat is kell készítenie. Borostyán, rezgő, magnólia, mind-mind alapanyagnak számít az elkészítésben. Műhelyében nincs üres lyuk, mert mindenhol „van valami”, ami a munka kelléke. A családban ő előtte senki nem foglalkozott ezzel a mesterséggel és a mai napig egyedül űzi, hiszen nincs senki, aki egyszer folytatná e szép hivatást. Erre persze még sokat kell várni, hiszen Farsang Judit egyelőre nem szándékozik átadni a munkát, ami egyben az élete is…