Fordulatos történet az Út-vesztők - első kötetét adta ki a napokban Szabó-Vincz Dóra

Valamikor a 2010-es évek elején lehetett, amikor egy szép napon besétáltam a Kodolányi János Középiskola tornatermébe, ahol Vincz Dóri tartott zumbaórát. Vibráló személyisége, fáradhatatlan motiváló ereje elsöprő hangulatot varázsolt az órára, amit valószínűleg az is végig tudott mozogni, aki nem hitte volna ezt el magáról. Dóráról később is olvashatott a hírlap közönsége, hiszen közösségi tevékenységet is folytatott: sportolt és táncolt, társaival együtt támogatást gyűjtött egy beteg kislánynak. Aztán valahogy csend lett körülötte. Ahogy az lenni szokott, ha jönnek a gyerekek…

De most ismét hallat magáról a 36 éves, ma is mosolygós Dóri: Út-vesztők címmel jelentette meg első kötetét. De az ide vezető útról, az „útvesztőkről” és a könyvről meséljen ő maga:

- A zumba és a tánc igazán nagy dolog volt az életemben, az utóbbit például 14 éves korom óta űztem. Majd jöttek a gyerekek, elköltöztünk Varsóba, végül visszajöttünk, de a mozgás szeretete végig megmaradt. Persze három kisgyerek mellett már nem jelenthette ugyanazt, mint régen. Ennek ellenére például most decemberben nosztalgiaórát tartottam a keménymagnak Székesfehérváron – mesél a feol.hu-nak élete egyik fontos szeletéről a most már írónő Dóra. De beszélgetésünk során kiderül, a mozgás mellett az írás is mindig foglalkoztatta.

- Az írás egészen gyerekkorom óta az életem része – meséli, s eszébe jutnak a fiatalkori élmények, a beköttetett írások, a gimnáziumi novellák. Ám amikor továbbtanulást kellett választani, az orvos édesapa példáját követte, hátha az lesz az ő útja is. De sem a biológia, sem a kémia, de főképp a boncolás nem nyerte el a tetszését, mert noha biológusként végzett, mégis új utakra indult, kreatív oldalát pedig az írás helyett éveken át a zumba és a salsa kötötte le. Aztán jöttek a különböző életesemények, útvesztők az ő életében is.

- A zumba időszak közepén, egyszer csak elkezdtem megint írni. A célom az volt először, hogy kiventilláljam a bennem dúló érzéseket – emlékezik vissza Dóri, aki babavárás közben írta meg e kötet előzményének számító írás első felét. Majd új fordulatot vett az élete, új párra lelt, s megírta a könyv második felét. Sok biztatást kapott, tanácsokat és kérdéseket az írásával kapcsolatban, majd több írókurzuson is részt vett, melyeknek köszönhetően megtalálta a maga stílusát. Ezeknek a személyes, családi és szakmai hatásoknak köszönhetően alakult át újra s újra a regény, s kapott egyszer csak végleges formát, melyre már Dóri is azt mondta: készen van.  

- A történet egy hajléktalan fotósról és egy éppen szárnyait nyitogató sminkesről szól – mesél a kötetről az írónő, aki természetesen személyes szálakat is szőtt a regénybe. Ilyen például a sminkes vonal, melyet maga is tanult Varsóban. - De inspirálódtam a környezetemből is, hiszen ahogy tanítják: arról írj, amit ismersz! A kötetben a női és a férfi főszereplő nézőpontja váltakozik. Mindannyian olyan traumákat hordoznak, amelyek hatással vannak a jelenlegi életükre is. Azt próbáltam bemutatni, hogy ezeknek a sérüléseknek milyen kivetülése lehet egy kapcsolatban. Oké, hogy egymásba szeretnek, de mi lesz ebből ilyen háttér után? Fontos, hogy higgyenek az emberben, de még a támogatás mellett is el lehet bukni. Arról is szól a történet, hogy ebből az élethelyzetből hogyan lehet felállni, új esélyt kapni.  

Igazi 21. századi történet az Út-vesztők, melyet egy, Szabó-Vincz Dóra számára szimpatikus kiadónál, a Stílus és Technikánál hozott ki. Nagy öröm ez a pillanat egy elsőkötetes író számára. A friss alkotást természetesen a székesfehérvári közönségnek is elhozza majd, könyvbemutatóját áprilisra tervezi.