Pál Feri Velencén elárulta a boldogság kulcsát (fotógalériával)

Úgy tűnik, Pál Feri atya számára boldogság a Velencei-tóhoz jönni – másodjára talán éppen ezért választotta témájául is ezt, vagyis az elégedettség” témakörét, amikor pár hónap után visszatért helyi közönségéhez. A Velencei-tavi Sportért és Kultúráért Egyesület programja azonban ezúttal most Velencére érkezett. Szombaton este a velencei Zöld Liget Általános Iskola tornatermét töltötte meg a hallgatóság, mert tudni akarták, mit jelent elégedettnek lenni az élettel. Merthogy a mai ember is csak a boldogságot keresi, míg világ a világ… Hornok Róbert, az egyesület elnöke köszöntötte a közönséget s már jöhetett is az előadó.

Pál Feri ezúttal sem katolikus pap minőségében, hanem mentális szakemberként érkezett, hogy arról beszéljen, milyen elégedettnek lenni az élettel, az életben.

A fotó bal alsó ikonjára kattintva további fotók érhetők el

- Egyáltalán, amikor ilyen nehéz idők járnak, reális ez? Lehetséges ez? – vezette fel témáját az előadó, aki ezúttal az elégedettség mentális részéről beszélt. – Amikor kutatásokat végeznek, hogy az elégedettség – a jól-lét, boldogság – mi mindennel van összefüggésben, kiderül: annak van természetesen fizikai része is. Vagyis akárhol nézik is a világban, a legboldogtalanabb csoport a hajléktalanoké. Vagyis ha az alapvető szükségleteink biztosítva vannak, akkor azután lesz egyre nagyobb jelentősége a mentális egészségnek és jól-létnek.

Ha tehát van mit enni, inni, felvenni, hol lakni, s ha a jövő is erre mutat, akkor azzal az alapvető szükségletek vannak rendben, szögezte le az előadó. Az ezutáni mentális lehetőségekről szólt azonban Pál Feri valódi mondandója, aki üzenetét humorba és valós történetekbe csomagolta. S mint kiderült, a boldogság kulcsa bizony nem egyenlő a siker kulcsával. A Rogers-féle pszichológiából kiindulva azt mondja: a boldogság elsősorban nem fizikai-érzelmi állapot – hanem folyamat. Hiszen maga az ember is folyamat. A boldogság mindemellett nem cél, hanem irány. Mégsem – vagy talán éppen ezért – nem lehet rá úgy tekinteni, mint egy előre jól és aprólékosan megtervezhető valami, amihez mereven ragaszkodunk. Mert valójában éppen a rugalmasság az, amivel az életben a tervezhetőségnek együtt kell járnia. És persze a boldogság – vagy elégedettség – sok mindentől függhet: a munka örömétől, a másokról való gondoskodástól, a „szeretettségtől”, és a társas kapcsolatoktól is.