Jó reggelt, Fejér vármegye!

Az édesanyát a pokol legmélyére legyintő kézmozdulat kíséretében mormogta el durván melegebb éghajlatra az idősebb úr, aki szokásos kutyasétáltató körére tartott. Pedig az anyuka csak egy gesztusra adott kedves, mosolygásba csomagolt, ám elutasító választ. Nagy testű kutyáját akarta a kisgyermeke megsimogatni, s ennek hangot is adott. Az úr szeme rögtön felcsillant, örömmel tett volna eleget az óvodás kérésének. Közben jött a kérdés: „Anya, szabad?” Nem azért nem, mert az édesanya nem állatbarát, és nem azért, mert az utódból is igyekszik ezt kigyomlálni. Csupán szeretné, ha a gyermeke nem simogatna – számukra – ismeretlen ebeket. Ahogy idegen emberek feje búbját sem szokták lépten-nyomon megsimogatni, s talán ők nem is sértődnek meg érte.