Meghonosodott Rétimajorban a keleti kultúrák szimbolikus virágcsodája

Összefüggő szőnyegként borítják az öblöt az óriás, kékeszöld, viaszos levelek, fölöttük pedig mintegy másfél méter magasan, kecses kocsányokon virítanak 30- 40 centiméteres sziromleveleikkel az illatos virágok. A vízi lótuszkert nemcsak szépsége miatt különleges, hanem azért is, mert a Dél - Délkelet Ázsiában őshonos, s a buddhizmus terjedésével a szubtrópusi, forró égövi területeken is elszaporodott növényeket természetes, nem botanikuskerti körülmények között Magyarországon csak Rétimajorban sikerült meghonosítani. (Magyarországon védett körülmények között is csak két helyen, a szegedi Füvészkertben és a budapesti Szent lukács Gyógyfürdő egyik melegvízű tavánál láthatók indiai lótuszok.)

S, hogy miként került a tógazdaságba a buddhizmus szimbóluma, a keleti kultúrák szinte szentként tisztelt virágcsodája? A”titkot” Lévai Ferenctől, Halország vezérigazgatójától tudtuk meg. Mint elmondta, néhány éve a vízinövény kertészettel foglalkozó barátja vitt néhány lótusztövet Rétimajorba azzal a céllal, hogy kipróbálják, életben marad-e a növény természetes, itthoni körülmények között. Szinte hihetetlen, de a hidegvízű csatornába telepített lótuszok nemcsak megmaradtak, s átvészelték a mind enyhébb teleket, hanem szaporodni, terjeszkedni kezdtek, s már csaknem egy hektárnyi vízfelületet borítanak be a méretes levelek, s a finom illatú, szépséges virágok. A téli, fényben szegényebb hónapok után kikeletkor az első, apró levelek is kibukkannak a vízből. Gyorsan nőnek, majd megjelennek fölöttük a virágok is. Az idén a hűvösebb tavasz miatt június elején bontottak szirmot az első virágok. A virágpompa az időjárástól függően, általában szeptember elejéig tart, majd lehullnak a szirmok, s a növény zuhanyrózsához hasonló termése a szárral együtt elfásodik, hogy a következő év tavaszán ismét megtörténjen a természeti csoda, a lótuszok újjászületése. A termésben egyesével, mélyen ülnek a virág magvai. Rendkívül szívósak, amit igazol, hogy a feljegyzések szerint a kutatóknak egy 1288 éves indiai lótusz magját sikerült kicsiráztatni. (A mag korát radiokarbon módszerrel állapították meg.)

A vízi lótuszkertet Rétimajor új, különleges turisztikai látványosságává szeretnék fejleszteni Lévaiék. Jövőre látványsziget kialakítását, fogadóközpont létesítését tervezik. Látogatóban biztosan nem lesz hiány, hiszen a csodálatos környezet ideális helyszíne lehet például az esküvői fotózásoknak, különleges hangulatú rendezvényeknek. De a lótuszkert megtekintésével nem kell várni a következő esztendőig, érdemes már most a Malom csatorna mentén, Őrspuszta felé sétálni, s megcsodálni a virágmezőt.

Az indiai lótusz a keleti kultúrákban a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás, az újjászületés, az örök élet és a lelki fejlődés jelképe, a buddhizmus szimbóluma. A növény szívóssága, ereje, ahogy kedvezőtlen körülmények között is képes újjászületni, felszínre törni a mocsaras, hideg vízből, az élni akarást, a megújulást szimbolizálja, s a keleti vallások szerint azt példázza, hogy a sötét, gondterhes, zavaros helyzetből is ki lehet törni, s meg lehet találni a lelki békét, a harmóniát.

Az indiai lótusz nemcsak virágaival gyönyörködtet, az indiai emberek minden részét hasznosítják. Földalatti szárát, leveleit, magvait fogyasztják, virágait kompozíciókba, díszítésre használják, úgy tartják, hogy a lótuszvirág tökéletes ajándék a sérülésből, súlyos traumából felépülőknek, a lelki problémákkal küszködőknek.