Nem kockáztatunk, ha gumiabroncsban termesztjük a konyhanövényeket

A személyautókon, kistehereken elhasználódott gumiabroncsok, a megadott mennyiségig leadhatók a hulladékudvarban, akár Székesfehérváron, Akár Móron, akár Gárdonyban, ám a nagyobb méretűek, a teherautók, rakodógépek és mezőgazdasági járművek abroncsait nem fogadják ezek a lerakók és a gumis műhelyek sem veszik át, még pénz ellenében sem. Ennek jártunk utána korábbi cikkünkben. Az akkori írásból kiderül, hogy mi a teendője azoknak, akik ilyen problémával küzdenek, ám közben felmerült, ha csak szinonima szinten is a szó: veszélyes hulladék. Emiatt olvasóink között komoly polémia alakult ki, sőt, közülük egyiket meg is támadták. Ennek az olvasónak több tucat magaságyása van abroncsokból, mivel a kertjében az eredeti talaj silány minőségű. A szomszédok lobogtatva a Fejér Megyei Hírlap adott számát, tiltakozni kezdtek a kertészet sajátos ágát űző ember és a magaságyásai ellen. A megtámadott felkereste szerkesztőségünket, egyrészt, hogy igazságot tegyen ebben az ügyben, másrészt, hogy eloszlassa a szomszédok, vagy akár saját aggodalmát, hogy árthat-e a gumiabroncs a benne növekvő ehető növényen keresztül a fogyasztónak, illetve, hogy a vulkanizált köpenyekben található vegyi anyagok bemosódhatnak-e a talajba?  

Ha már hulladékkezelési kérdés, akkor Depónia, így elsők közt kerestük őket. Steigerwald Tibor, a cég ügyvezetője úgy fogalmazott: –A gumiabroncs nem veszélyes hulladék. Ugyanakkor a gumiabroncsok talajba mosódásának veszélyéről, a haszonnövényekbe való felszívódásáról nincs sem tapasztalatunk, sem információnk.–mondta. 

Megpróbáltuk megközelíteni a kérdést zöld szempontból is, ezért felkerestük a Gaja Környezetvédő Egyesületet. 

–Egyik hulladékos civil társszervünktől kértünk állásfoglalást a kérdés kapcsán, akik a következőket írták: Sok angol nyelvű cikk van ebben a témában, ám az is igaz, hogy azok inkább a használat közbeni szennyezésről szólnak, de mindettől függetlenül nem javasolt használt gumiabroncsot magaságyásnak használni. Egyrészt a gumi kopása során rengeteg mikroműanyag szabadul föl, ami így bejut a talajba. Másrészt rengeteg káros vegyi anyagot tartalmaz, ami az évek során, főleg a napfény hatására kioldódhat az abroncsból, ezért semmiképpen sem javasoljuk fogyasztásra szánt zöldségeket termeszteni benne. A műanyag nem bomlik le, maximum apró darabokra esik szét, így nagyobb területet képes beszennyezni hosszú távon– tolmácsolta felénk egy hulladékos civil társszerv álláspontját Gárdonyi László, a Gaja Környezetvédő Egyesület tanácsadó irodavezetője.

A több kitérő és az egy, határozottan magaságyásellenző válasz után megkerestünk egy olyan szakembert, akinek kifejezetten ez a szakmája. 

Feltettük a kérdést, hogy veszélyes hulladéknak minősül-e a használt gumiabroncs? 

–Az EWC szerinti besorolása szerint a 16-os kódba tartozik, vagyis „A Hulladékjegyzékben közelebbről meg nem határozott hulladék”. A gumiabroncsokat természetesen az azt előállítók nem tartják veszélyes hulladéknak, sőt rendszeresen vissza is adagolják a gépeikbe, A gépjárműabroncsok előállításakor olyan adalékanyagokat használnak fel, amik elengedhetetlenek, különben a vulkanizálás nem megy végbe. Hogy ez mindenki számára érthető legyen, ezek a felhasznált anyagok a következők: kaucsuk, szintetikus/műkaucsuk, kén, szilikonadalékok, gumiszövet textillel, vagy anélkül, acélhuzal, rézbevonat, korom vagy egyéb szénalapú színezők–mondta Schulteisz Gábor műanyagipari szakértő. 

Mint megtudtuk, a felsorolt összetevők közül van kettő is, ami környezeti szempontból problémás lehet. Az egyik a kén, ami a vulkanizációhoz, avagy a térhálósításhoz elengedhetetlen adalék, a másik az acéldrótszerkezeten a gumihoz való tapadást elősegítő felvitt rézréteg. 

–A réz a talajba jutva szennyezést okozhatna, de a rézzel bevont acélszalagok olyan erősen be vannak vonva a vulkanizált gumival, hogy azok térhálós szerkezetben kémiailag kötődnek a rézhez. Pontosan ez az egyik legnagyobb gond a gumiabroncsok visszahasznosításakor, hogy nehezen távolítható el a rézbevonatról a gumi. Mechanikailag nem is lehetséges vagy olyan extrém költsége lenne, hogy nem érné meg. Ugyanez igaz a vegyi úton való kinyerésre is, nagyon erős vegyszerek kellenének ahhoz hogy a gumit el tudják távolítani maradékanyag nélkül. Marad a hőkezelés-égetés, és pont ez az, amiért ezt nem csinálhatja akárki ipari környezet és engedélyek nélkül. Szakmai meglátásom az hogy a réz talajjal való érintkezése pontosan a gumi szerkezete miatt nem lehetséges, illetve sérült gumiabroncs esetében sem jelenthet számottevő kitettséget, mert a földbe ásva nem érintkezhet a talajjal-fogalmazott a szakember. 

A másik anyag, ami a környezetre ártalmas lehet, az a kén. 

A kén kvázi elengedhetetlen a vulkanizációhoz, de ez főként katalizátorként működik. Például a műkaucsuk előállításánál a kőolaj származékok bontásakor keletkező monomerekből polimerizáció segítségével állítják elő a műkaucsukot. A műkaucsukot vulkanizálják magas hőmérséklet és kén segítségével, majd létrejön a gumi. A gumi térhálós szerkezeteiben valahol bizonyosan fellelhető lenne valamennyi kötött vagy visszamaradt kén mennyiség, de ez önmagában nem képes reakcióra sem a környezettel, sem a talajjal, mert azzal már a térhálós szerkezetű gumi tud csak érintkezni, azaz a késztermék. Akkor mégis miért van mindenhol az a megosztó kifejezés, hogy a gumiabroncs veszélyes hulladék, mikor valójában már besorolása szerint sem az. Nagyon egyszerű a válasz, azért mert nem mindegy hogy ki és hogyan hasznosítja újra, ugyanis azzal már lehet gond-mondta el lapunknak Schulteisz Gábor.

Nagyon sok praktikus dolgokkal foglalkozó oldal javasolja magaságyásnak az abroncsokat és valaha játszótéren, óvoda udvarokban is ott voltak különböző festékekkel díszítve, aztán onnan eltűntek. Oldódnak-e, illetve a hullanak-e ki belőle olyan anyagok, összetevők, műanyag részek, amik ártanak az egészségnek, tettük fel a kérdést a mérnöknek. 

–Ilyen típusú visszahasznosításkor a környezetre nem tudok olyan hatásról, amitől az olvasóknak rettegniük kellene. Nagyon magas hőmérséklet esetén lehetne csak gond, amikor a gumi elolvadna vagy elégne, de egy nagyobb közúti tartós fékezéskor fellépő extrém hatáskor is „csak” odakenődik az útra a gumi, akkor sem válik ki belőle a térhálósításhoz szükséges kén, mert nem tud. Tehát az összes hidegalkalmazást, ahol a gumit nem éri tartós magas hőhatás, hogy eléghessen, azt csak támogatni tudom, mert ez is nagy segítség lenne a környezettudatosság fejlesztésében, főleg a kreatív embereknél, nyugtat meg mindenkit a szakember. 

Kifejezetten a megtámadott olvasónk miatt feltettük a konkrét kérdést, az olvasó szomszédainak igaza van-e abban, hogy a környező kerteket is megfertőzheti a gumiabroncsból készült magaságyástulajdonos? 

-Semmi nem tud a talajba mosódni. Ugyan az újabb „önhordó”, avagy tömlőnélküli gumiabroncsok belső felülete a légzárás miatt egy speciális réteggel van bevonva, de ez is kötődik a gumihoz, nem tud kiválni, csak külön hőhatásra lehetne leválasztani, de akkor azzal a guminak is el kellene lágyulnia majd elégnie. Nincs tudomásom arról, hogy egy magaságyásnál bármilyen anyag kiválhatna egy térhálósodott gumiból. Még akkor sem, ha a tulajdonos vegyszerrel kezelné a növényeit, mert a legtöbb vegyszerrel nem tud reakcióba lépni a gumi. Magánemberként halkan jegyzem meg, hogy az összes mezőgazdaságban használt vegyszer, amikkel az élelmiszereket kezelik és beszivárog a talajba, azzal nem foglalkoznak a szomszédok? Mert ugyan a zöldséget-gyümölcsöt megmossuk, de a kezeléskor ezen vegyszerek beszivárognak a talajba. A gumi nem csinál ilyet, ameddig nem éri extrém hőhatás, addig nem lehet megbontani a szerkezetét. 

Érdeklődésünket az alapkérdéssel zártuk, vagyis azzal, hogy szabad-e, érdemes-e élelmezésre szánt növényeket termeszteni egy gumiabroncsban? 

–A kérdés egy laikus számára releváns lehet, de a növény nem a gumiabroncsban, hanem a termőföldben növekszik, az előbb leírtak alapján pediglen nem lép reakcióba a gumival. Javaslom az összes olvasónak az alábbi gondolatokat: Nem a gumi és a műanyag a veszélyes a földünkre, soha nem is azok voltak a veszélyesek, hanem maga az ember, aki nemtörődöm módon szanaszét hagyja és eldobálja ezeket.

Két típusú műanyag van, a hőre keményedő és a hőre lágyuló típus. Előbbi olyan, mint a gumi, ha kitérhálósodik egyszer a hő hatására, akkor már csak extrém és tartós hőmérséklettel lehet bontani. Ha a gumi öregedik, akkor berepedezik a felülete, de akkor sem oldódik ki belőle semmi sem. Utóbbiakat, vagyis a hőre lágyuló műanyagokat több okból sem szabadna eldobálni a környezetünkben. Ennek oka, hogy ezek az anyagok gyorsabban öregednek és a folyamat során szétesik a molekulaszerkezetük, és úgy már képes a talajba szivárogni. Az öregedési folyamatot az UV sugárzás nagyon felgyorsítja, azonban a legtöbb általános csomagolóanyag-műanyag még így sem tartalmaz káros anyagokat, de mégis a talajba szivárogva ellenállásával blokkolhatja a talajban nedvességfelvételhez és fotoszintézishez szükséges folyamatokat. Tehát ez a fő ok, hogy ne dobáljuk el a szemetünket mindenhol. A másik ok, hogy nagyon nagy ráció van a műanyag újrahasznosításban, ezért kettős sikert is érhetnénk el, tisztább környezetet és lassabban felélt természeti erőforrást is nyerhetnénk azzal, ha az emberek tudatosak lennének, mondta Schulteisz Gábor műanyagipari szakértő.