Szexuális visszaélések, lelki és fizikai bántalmazás

Az Útkeresés Segítő Szolgálat nem hivatal, nem hatóság, hanem egy szolgálat. Olyan családokat szolgálnak, akiknek támaszra, támogatásra, tanácsra, segítségre van szükségük. A gondok nagyon sokfélék lehetnek. A megoldások is különbözőek. Az ott dolgozók tisztában vannak azokkal a lehetőségekkel, rendelkeznek azzal a szaktudással és tapasztalattal, amelyekkel segíteni, támogatni tudnak, de tudják azt is, hogy milyen szervezethez, hivatalhoz, hatósághoz kell fordulni, ha az szükséges. – írja társoldalunk a duol.hu.
Az intézmény Bartók Béla utca 6/B alatti épületében beszélgetünk az intézmény vezetőjével. Az épület hajdan óvoda vagy bölcsőde lehetett, milyen jó, hogy ezúttal is a gyermekekért van. Azt gondolnánk, hogy a nyár csendes és nyugodtabb, de éppen felajánlásokat hoztak, s az irodákból is telefonálás hangjai szűrődnek ki. Mészárosné Libor Ágnes intézményvezető, aki végzettségét tekintve pszichológus, pszichopedagógus, csak mosolyog, amikor a nyári nyugalomról kérdezem: 
– Nagyon mozgalmas nyarunk volt. A gyermekvédelmi munka nem iskolai vagy óvodai szezonhoz kötött, egész éves folyamat. És a problémák sem lesznek kevesebbek nyáron, így sajnos a nyár sem mentes a gyermekbántalmazásoktól. Nagyon nagy szomorúságomra nagyon sok ilyen esettel dolgoznak most is a kollégáink. 
Itt egy kicsit félbeszakítom, mert kénytelen az ember szóvá tenni, hogy szakemberként hogyan értékeli azt, hogy a karateedző felrúgta a kisfiút: – Ez egy borzalmas felvétel, szerintem mindenkinek nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat. Én azt is tudom, hogy a gyermekek is évről évre változnak, de ez nem azt jelenti, hogy ez bármilyen szempontból is elfogadható megoldás lett volna. Az agresszivitás és a gyermekbántalmazás sajnos nemcsak egy tábor során, hanem a családban is jelen van. Egyre nagyobb mértékben, és egyre több bejelentést kapunk gyermekbántalmazásról. Hozzá kell tennem, hogy a törvény is nagyon megszigorodott. Most már gyakorlatilag az is büntetőjogi kategória, ha csak gyanítja valaki a gyermekbántalmazást, s azt nem jelzi a gyermekvédelem számára. 
Megértem az érvelését, nekik minden ilyen jellegű gyanút jelezni kell, különben a gyermekekkel foglalkozó intézmények vezetői, dolgozói is büntethetővé válnak, ha nem jelzik, ha erre nem figyelnek oda. Nem lehet ma már az asztal alá söpörni semmit. 
– Ma már senkinek sem szabad úgy hozzáállni, hogy jaj, csak egy pofon volt – folytatja Mészárosné Libor Ágnes. – Ez nem vádaskodás, hanem egész egyszerűen csak annyit kell mondani, hogy fölmerült ennek a gyanúja. És akkor azt majd a hatóságok kivizsgálják, hogy történt-e gyermekbántalmazás, vagy sem. 
Mit tudnak tenni, amikor kapnak egy ilyen jelzést? – Erre egy nagyon szigorú protokollunk van. Behívjuk a családot, megkérdezzük, hogy mi történt, felmérjük a családnak az állapotát, a családon belüli viszonyrendszereket, és holisztikus szemlélettel próbálunk meg abban segíteni, hogy megoldódjanak esetleg azok a problémák, amik a szülők feszültségét okozzák. 
S hogy milyen jellegűek ezek a bejelentések? – Nagyon sokfélék lehetnek. Ebbe beletartoznak szexuális visszaélések, a fizikai bántalmazások, a lelki bántalmazások, a gyerekek különbözőképpen történő elhanyagolása. Sajnos heti szinten három-négy ilyen bejelentéssel találkozunk. Sokszor feszültek vagyunk, keveset figyelünk egymásra, a gondjainkat cipeljük magunkkal, magunkban, megpróbálunk ezeken uralkodni, van, amikor nem sikerül, s van, akiknek sokszor vagy egyáltalán nem sikerül. Van olyan helyzet, amikor a gyermek érdekében segítség kell, van, hogy meg kell a családjuktól védeni. Nem könnyű, lélekpróbáló az Útkeresés Segítő Szolgálat dolgozóinak munkája. 
Utóhang: Az intézmény emeleti teraszának korlátjain virágok zöldellnek, szamócaszemek ringanak egy-egy cserépben. Igazi oázis, menedék: a természetben béke van. 
Forrás: Fekete Györgyi / duol.hu