Megáll az eszem!

„Az emberi elme ünnepnapját tervezik” olvastam csodálkozva egy cikkben néhány napja. És nem hittem szememnek! Azt a nagyra tartott elmét ünnepelnénk, ami éppen romba dönteni készül saját közegét, ami feltalálta a műanyagot és éppen belefulladni készül, ami önteltségében megalkotta az atombombát és rettegve él az árnyékában? Na jó, nem folytatom, biztos mindenki tudna hozzátenni. Persze ne vitassuk, nagy ajándékot kaptunk a teremtőtől, fantasztikus dolgokra is képes lenne az elménk, sőt képes is. Ám jelenleg az a szomorú helyzet, hogy nem éppen ünnepelni, hanem pironkodva meghajolni lenne szükséges, és megvallani: eldobtuk magunktól a Isten valóságának keresését, és helyette elkezdtük ünnepelni az „elme és ész Istent”, aki pedig egyszerűen elhitette velünk hogy megtaláltuk!