Utazás az országban, amely nélkül nincs múlt és jelen, a jövő pedig biztosan nem létezik (fotók!)

A pekingi metróban kavarognak az emberek, a többség jól öltözött és céltudatos, néhány lány népviseletben, fehérre sminkelt arccal kerülget másokat. A sínek melletti kapu egyszerre nyílik az érkező kocsi ajtajával. A lábunk alatt nyilak mutatják, kinek hová kell állnia, hogy senki ne ütközzék össze. Egy átalakuló társadalom, amely Mao után már éppen csak annyira fegyelmezett, amennyire még muszáj. 

Amely annyira piacgazdaságban él, hogy benne van egy gazdasági válságban, miközben hazája az egyik legősibb, és világelsőségre tör. Nézem a metróban az arcokat, melyek legtöbbjét felülről látom, mert szinte mindenki leszegett fejjel a telefonjára mered. Látom a feliratot, hogy bárki választhat, mennyire hideg kocsiba szeretne ülni, mert van, aki nem bírja a légkondit. Eszembe jutnak a hutongok, a sikátoros utcák, a térdeplő buddhisták, a sok vért látott Mennyei Békesség terén menetelő katonák. Aztán elindul velem és többszáz kínaival a szerelvény a jövő felé. De egyikünk sem tudja, mi lesz velünk ott. 

KÍNAI PILLANATOK KÖZÖTT