A Zsár családi gazdaság Tabajdon a folyamatosságot példázza

Az őszi vetés a földben van, a repce már augusztus-szeptemberben odakerült, nincs velük tennivaló, télire marad a határszemle – mondják a gazdák, apa és fia. Terveznek tavaszra. A repcetermesztést tizenegy éve kezdték el, s bár lecsengett a biodízel miatt kelt fellángolás, ami akkor ország- és világszerte hangot kapott, az olajos növény fontos és népszerű kultúra. Zsárék repcéjét és szójatermését Ausztriába, Németországba szállítja a felvásárló, ők nem értékesítenek közvetlenül.

Az ötvenhat esztendős Zsár Ernő és fia, a huszonötéves Zsár Ernő Tamás tősgyökeres tabajdiak, sokadik generációs gazdálkodók. Modern gazdaságukat szinte a semmiből építették fel, a rendszerváltáskor 25 hektár saját földdel, kezdte újra a család eleik tevékenységét. Zsár Ernő közlekedésgépésznek tanult, ám fia, az ifjabbik Ernő „visszakanyarodott”, agrármérnöki és növényvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. Szakcikkeket ír, fotózik, témája a természet és a gazdálkodás, s mindennek múltja, jelene és jövője.

Abban erősen egyeznek, hogy egyikük sem akart soha elmenni Tabajdról! Az édesanya, Katalin a pedagógusként dolgozott hosszú ideig, lányuk, Zsár Virág nemzetközi kapcsolatokból diplomázott, ő is vidéken maradt a családjával. A nagymama, Zsár Andrásné Ernőékkel lakik – ő „egyesítette” apósa vezetéknevével és apja keresztnevével a két család szellemi örökségét fiában. S Hiányzik a községből az 50-es 60-as korosztály, az 1960-as évektől minden családból volt elköltöző, nem ritkán az összes gyermek elhagyta felnőttént a falut a famíliából, rajzol vázlatos szociológiai képet Zsár Ernő.

Az édesapát, Soós Ernő odaveszett a második világháborúban, özvegyét kuláknak nyilvánította a baloldali rendszer, mondván, cselédeket tart. Az édesanya küzdött a földekkel, segítség nélkül nem ment volna. Az apai nagyapát, Zsár Andrást 1959-ben fosztották meg mindenétől, az erőszakos téeszesítéskor. Tabajdon viszonylag jó szövetkezeti élet rázódott össze, a helyiek pedig mellette háztájiztak, keményen dolgoztak, állatokat tartottak. Zsáréknak maradt egy hektár szőlő, másfél hektár szántó, jószágot tartottak, az újabb építésű ház mögött, a 110 éves istállóban három ló ropogtatja most a zabot.

Mert 1989 után újrakezdték. Nem privatizáltak, nem vettek fillérekért kárpótlási jegyeket, lépésről lépésre haladtak. Jelenleg gabonát, kukoricát, vetőmagborsót, szóját, s repcét termesztenek – utóbbi kultúra egyhatodát teszi ki a bérleményekkel együtt 280 hektárnyi területen. Tíz hízómarha van, baromfiak, s a tabajdi tradíció szerint ezer tő fehér szőlő a határbéli dombokon. Gépesített a gazdaság, s nem utolsósorban a növényorvosnak titulált ifjabbik Ernő szaktudásának köszönhetően korszerű technológiát alkalmaznak minden területen. Az idei év tavaszától a műholdas alapú precíziós gazdálkodásba is belevágtak. A repce különösen kényes növény, talán a búzánál is igényesebb. A tabajdi gazdák régen is haladtak a korral az agráriumban, ez köztudott volt a Vál-völgyében. A Zsár családi gazdaság ezt az örökséget viszi tovább.