Fóliasátorban és szabadföldön is termeszti a bicskei család a szamócát

A földieper vagy szamóca nem a legolcsóbb termék a magyar piacon, túl sokan nem is termesztik. Egyrészt munkaigényes, másrészt borotvaélen táncol, aki a költségein és a munkáján felül valami nyereségre is szert kíván tenni. A bicskei Ferenczi-Konrád Krisztina őstermelőként először többféle zöldséget termesztett a ház mögötti nagy kertben, ám hiába keresték-vették finom áruját, a bevétel alig járult hozzá a családi költségvetéshez. Ahhoz sokat, nagyban kell termelni bármilyen zöldségből, hogy megérje, összegezték a férjével, s más után néztek. Az eperre, vagyis a szamócára találtak rá. Krisztina pályázott, s a fiatal gazdaként elnyert összegből megalapozta kicsiny családi gazdaságát.

A bicskei családban alapelem a mezőgazdaság

– Nálunk a családban a mezőgazdaság alapelem – mondja Krisztina. Karcsú, szőke, szolidan sminkelt, szép a körme, pedig kapál, gyomlál, szezonban maga szedi hajnalonta a szamócát, s nem mellesleg háromgyermekes édesanya. A tízéves Marcell, a nyolcesztendős Martin, s a hatéves Fanni is olyan természetesen „kertészkednek”, mint Krisztina kiskorában. Ő a dédimamával járt a pénteki piacra Bicskén, kis petrezselyemcsokorral a kezében.

– Az édesapám tehenészkedett, az apósom juhász, sőt az anyósom lánykori neve is Juhász. Nálunk vagy a bicskei Vajda gimiben végzett mindenki, vagy a tatai Jávorkában – az utóbbiba jártam én is. Mezőgazdasági technikusi végzettséget szereztem, aztán mégis a Gábor Dénes Főiskolán dolgoztam, s álmodoztam. Hogy a saját kertemet művelem. Igazából azt szerettem volna, hogy a kertészkedésből éljünk a férjemmel, a családommal együtt – foglalja öszsze a lényeget. Mára a pályázatírásban alapos jártassága lett, gazdagondozással is foglalkozik, tanácsokat ad másoknak. Nagy lehetőség a Fiatal gazda néven ismert, fiatal agrárvállalkozóknak szóló induló támogatás. Nem könnyű, kitartást és szigorú elszámolást kíván, de segít elindulni az elszántaknak.

Mindent maguk csinálnak ahhoz, hogy megérje

– Télen várom a tavaszt, érzed a testeddel, amit csinálsz. A három gyerekkel maradtam otthon, s akkor már beérett az elhatározásom. A házunk mögötti 2500 négyzetméternyi kertünkben és a szomszéd kihasználatlan területén kezdtem. Fannikával a háti hordozóban tolikapáltam – meséli mosolyogva, s eszébe sincs sajnáltatni magát, mert ugyan senki nem kényszerítette! Ma már zöldség csak a konyhára terem, s fóliasátorban termesztik a szamócát, a szabadföldihez az óbaroki önkormányzattól bérelnek egy hektárt. Árusítani nem annyira szeret, inkább kapál, vallja be Krisztina, de lényegében mindent maguk csinálnak ahhoz, hogy megérje.

– A talajelőkészítés fontos, tyúktrágyával alapozunk. Olasz frigópalántát vásárolunk, minden évben újat, ez biztos kiindulási alap a mennyiséghez és a minőséghez. Júliusban történik a huszonnégyezer tő telepítése, kézzel. Permetszert csak minimálisan használunk, inkább biostimulátorokat, s nem fűtjük a sátrat. Nagy hidegben letakarjuk fátyolfóliával a földön a növénykéket. A primőrt mi szedjük, s ha a szamóca ára lecsökken, Szedd magad!-ot hirdetünk, különben ráfizetnénk, hisz az árakat a piac diktálja. Tavaly szalmabálákat tettem ki a gyerekeknek a föld szélére, vízicsatákat vívtak, míg a szülők szedték az epret. Alig akartak hazamenni – bújik ki Krisztinából az édesanya. Viharos gyorsasággal telik le a fóliasátras gyümölcs, majd a szabadföldi primőr ideje, aztán a dömping következik. Krisztina süt-főz, s befőttekkel, lekvárokkal kísérletezik. Elteszi a májust a bazsalikomos szamócaszörpben, különleges dzsemekben – most a cukormentes verziókkal kísérletezik, mivel a diabetikusat sokan keresik rajta.