Előbb érik a fehér húsú, eltevésre alkalmas őszibarack is

– Fehérváron lakunk panelban, de az ültetvényünk Pest megyében, Cegléd mellett található – mondja Szeidl Miklós, aki feleségével, Szeidl-Tar Katalinnal babot és őszibarackot is árult. De hiszen az orosz cárnak is volt téli palotája – teszi hozzá csodálkozásomat látva.

A férj 12 éve foglalkozik szőlővel és gyümölccsel. Először bodzája volt, ám felhagyott vele. De nem bánta meg, mert – mint mondja – a bodzának nincs ára.

Minden munkát kézzel végeznek. Laza a föld, a homok olyan, mint a mocsár, el sem bírná a nagy gépet. Az idén egyébként minden előbb érik – erősíti meg a fehérvári őstermelő is. A fehér húsú, „elra­kós” barackot például máskor szeptember elején szokták szedni.

Most azonban megérik a fán, ekkora szemek potyognak az ágakról – mutatja a kezével Szeidl Miklós. Felesége három műszakban dolgozik egy cégnél. Most ugyan szabadságon van, de nem tétlenkedik.

– Muszáj egymásnak segíteni – mondja nevetve a szemüveges hölgy. Továbbsétálok. Paradicsomot sok helyen árulnak, de olyan sokfélét, olyan különlegeseket, mint amilyeneket Balogh Emese, talán sehol másutt. Bivalyszív, ökörszív, San Marzano – olvasom az ártáblákon. Koktélparadicsomból is van fél tucat fajta. És ugyancsak nem szokványos a lila színű zöldpaprika sem.

– A magokat a férjem telente az internetről szerzi be. Mindent fóliasátorban ter­mesztünk, mert ott szebb lesz, és nincs úgy kitéve az időjárás szeszélyeinek. Nem szabadföldi tehát a paradicsom, de földben terem, és nem tápoldatban, mint a nagyüzemben – mondja Emese. A fólia alatt ilyenkor pokoli meleg van, de legalább nem kell szaunára költeni – jegyzi meg mosolyogva az asszony.

Vannak vásárlók, akik szerint aranyáron adja a portékát, de költség – és még több munka – van vele. Öntözésnek kevés a verejték, s a bokrokat állandóan ritkítani, metszeni kell, különben olyan lesz, mint a dzsungel. Az alját meg gyomlálni, mert a gaz is jól érzi magát a sátorban.