Sztupa Gergely az Év Agrárembere díj jelöltje az egyik kategóriában

A kiemelkedő agrárszakembereket 2019 során tíz kategóriában lehetett jelölni. A díj 60 fős zsűrije az év végén minden kategóriában csupán a három legjobbat tartotta meg. Ezután mind a 30 kiválasztottal interjú készült, amelyeket a legnagyobb közösségi oldalon tettek elérhetővé, hogy január 20-ig a közönség is szavazhasson az általa legjobbnak tartott személyre. Így talál gazdára a közönségdíj, míg a szakmai kategóriadíjak és a fődíj odaítélésére a február 8-ai, Egerben megtartott gálán kerül sor. Sztupa Gergely a tejipari ágazatban tevékenykedő növénytermesztési szakemberként, a fenntartható gazdálkodás kategóriában került a döntőbe, „tejészként” két borász versenytárs mellett – és bár a bor ma divatos, tudjuk jól: egy pohár tej – tiszta fej!

Amire szüksége is volt Sztupa Gergelynek, amikor 2010 környékén a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. vezetésével egyetértésben úgy döntött: fölhagy a hagyományos földműveléssel. Az átmenet persze fokozatosan valósult meg, de mára az agrárvállalat mind az ezer hektárján mellőzik a talajforgatást, miközben a tejelő szarvasmarhák tartásához szükséges szálas takarmányt ugyanúgy megtermelik, mint korábban. Csak épp műtrágyák nélkül – egyedül a nitrogént pótolva a talajban. Ráadásul a legutóbbi talajtani szelvényvizsgálat eredménye szerint földjeiken a termőréteg vastagsága 20 cm-ről 120 cm-re nőtt.

Az olvasó előtt talán kevéssé ismert, ám az agrárszakma már régóta rebesgeti: a hagyományos, talajforgatáson alapuló földművelési technológiák hozzájárulnak ahhoz, hogy a termőtalajok mennyisége csökken, minősége pedig erősen romlik. E témával foglalkozik a Mérgezett Föld című, nemrég sugárzott magyar dokumentumfilm is, amelyben megfogalmazódik: 1950-re a világ termőföldterületének fele termesztésre alkalmatlanná vált az egyre intenzívebb mezőgazdasági technológiák miatt. 2010-ig pedig további 30 százalék ment tönkre. E folyamat látszólag megfordíthatatlan, mert a világ mezőgazdaságának egyre nagyobb tömegeket kell táplálnia. Az intenzív technológiák alkalmazói legalábbis arra hivatkoznak: ennyi ember számára nem lehet talajforgatás, a műtrágyák és a vegyszerek egyre nagyobb mértékű használata nélkül élelmiszert előállítani.

Amire azonban Sztupa Gergely, a több mint 200 ezer megtekintéssel rendelkező dokumentumfilm egyik központi alakja somolyogva mondja: szerinte elég volna „szer” nélkül, egyszerűen csak élelmet termelni. De azt jó minőségben. És nem gond, ha nem rögtön az egész emberiségnek, hanem csupán a pusztaszabolcsi, a Fejér megyei, a dunántúli – a hazai fogyasztóknak. Hogy a multikról a pusztaszabolcsi agrárvállalat szakembere mit gondol, bővebben nem kerül szóba, de azt azért éllel említi: amikor az egyik környékbeli hipermarket egy alkalommal kilenc (9!) liter tejre adott le megrendelést náluk, akkor hagytak föl az efféle próbálkozásokkal. Maguk dolgozzák föl az általuk megtermelt tej majd felét és értékesítik a fenntartható gazdálkodással megtermelt, jó minőségű termékeiket.

De vissza a talajhoz.

– Korábban is vetettünk tárcsázásba őszi kalászosokat, de nem gondoltuk, hogy ez a technológia igazán működhetne – meséli Sztupa Gergely, aki egy közvetítőcég segítségével, Franciaországban talált rá végül a pusztaszabolcsi agrárvállalatra szabott megoldásra.

Eztán, az aveyroni feltalálóval személyesen találkozva vezették be itthon azt a természetes anyagokból készített komposztáló adalékot, ami a tehenészetben keletkező nagy mennyiségű trágyát pár hónap leforgása alatt porhanyós, laza szerkezetű és (nem utolsósorban) szagtalan anyaggá alakítja. E komposztált szarvasmarhatrágyából terítenek szét a földeken 10-15 tonnát hektáronként anélkül, hogy beforgatnák a talajba. Tíz év után az eredmény: egészséges talaj, egészséges gombaflórával, fuzárium és toxinok nélkül. A jó talajbaktériumok elszaporodása ugyanis elveszi az életteret a patogén talajlakóktól. Egy évtizedre visszatekintve már látszik: a technológia működik, bár több odafigyelést, törődést igényel, mint a műtrágyák, ahol papíron előre ki lehet számolni az adagolást.

Miközben a termelők 80-90 százaléka még mindig a szántásra alapozza a növénytermesztést, a maradék 10-20 százalék különféle no-till és min-till (tillage: talajforgatás) technológiák közül válogathat. – Nem a miénk az egyetlen út – hangsúlyozza az Év Agrárembere díj várományosa, aki azt is elárulja: a talajművelési technológia megváltoztatásával a tehenészetben a takarmányozást is átalakították. Nagyobb súlyt helyeznek a szenázsokra, azaz az erjesztett fűfélékre, a gabonaszenázsok és keverékszenázsok mellett, hogy a tejelő tehenek megfelelő minőségű fehérjéhez, de energiához is jussanak. A jó immunrendszerű, egészségesebb tehenek pedig gyógyszer- és vegyszermentes, minőségi tejet adnak. Nekünk.