2020.05.08. 20:00
Nem feltétlenül jó ötlet a méhek miatt a virágzó repcetáblában készíteni szelfiket
A múlt héten volt a méhek hazai napja, melyet 1994-ben a magyar méhészek kezdeményeztek. A méhek világnapját pedig május 20-án tartják majd.
A kaptárba idegen méh nem teheti be a lábát, hacsak „le nem fizeti” az ajtónállókat Fotó: Nagy Marietta
A szezon elkezdődött. Bár ezt azok az emberek, akik nem a mezőgazdaságban vagy az állattenyésztésben tevékenykednek, nem igazán látják. Számukra csak a tavasz köszöntött be. A repce virága már hetek óta sárgul, mely a méhészeknek egyet jelent. Elkezdődött a szezon, melynek első hírnöke a kipattanó bimbók a fák ágain, a második pedig a sárguló határ, mely a repcétől lesz igazán szép. Egy általunk megkérdezett méhész elmondta, hogy a repce virágzása után nyílik az akác, majd pedig a napraforgó. A most nyíló virág méze nagyon gyorsan bekristályosodik, az aranyló színből fehér lesz, sokan azt hihetik, hogy zsír. A repcemézet ezért krémméznek is nevezik. A méz nem azért kristályosodik be, mert megromlott. Kutatók az egyiptomi piramisok feltárásakor is találtak mézescsuprot, melynek tartalma a mai napig ehető. A gombák és baktériumok ugyanis nem szeretik sem a savas, sem pedig a vízmentes környezetet. Ez a nyalánkság viszont savas annak ellenére, hogy édes, a víztartalma pedig igen alacsony, tehát nem felel meg azoknak az életfeltételeknek, melyben a gombák, baktériumok életben tudnak maradni.
A méhészek ezt az időszakot leginkább arra használják fel, hogy a télen legyengült családjaik kicsit felerősödjenek.
A téli méhek elpusztulnak, helyüket átveszi a fiatalabb nemzedék, melyeknek koruktól fogva megvannak a feladataik. Az első négy napban a fiatal rovarok a sejtek tisztogatását végzik. Ezután szintén négy napig az idősebb álcák etetését látják el, majd dajkák lesznek, ami annyit takar, hogy a fiatalabb álcákat etetik. A következő négy napjuk arról szól, hogy viaszt termelnek, átveszik a nektárt, melyet fel is dolgoznak. Ezenkívül egészségőri és takarítói munkát is végeznek. A kaptárban töltött utolsó négy napjuk alatt a kijárónál teljesítenek szolgálatot. A kaptárba idegen méh nem teheti be a lábát, de létezik, hogy egy-egy méh bekéredzkedik a családhoz. Ilyenkor a kijárónál lévő méheket „lefizeti”, mézet visz nekik, ennek fejében engedik, hogy a családjuk tagja legyen. Ezek után következik a hosszú két hónap, amikor a gyűjtést végzik. Van, hogy ezek a folyamatok felbomlanak attól függően, milyen az idő. Ha bőséges nektárt ad a természet, a fiatal méhek is kijárnak gyűjteni. Ha az idő száraz és nincs nektár, az idősebb rovarok is a kaptárat oltalmazzák. A méhek nagyjából negyven napig élhetnek a hordás időszakában, majd belehalnak a munkába. A telelő méhek akár nyolc hónapig is élhetnek, de végül ők is a munkának esnek áldozatául.
A repce virágzása megihleti az embereket, és gyakran a közösségi médiában is láthatjuk a rengeteg fotót, amelyek a vetés közepén készültek, ám ez nem teljesen veszélytelen. A méheket ugyanis a repce erősen ingerli, sokkal agresszívabbak lesznek a szokásosnál, ezért odafigyelést igényel a fotók készítése. A virág erős illata odavonzza a gyűjtő rovarokat, magas fehérjetartalma miatt pedig ingerültté teszi őket. Tehát vigyázzunk magunkra, főleg, ha még nem szúrt meg minket méh, hiszen akár allergiás reakciót is kiválthat a szúrásuk. De ne csak magunkra, hanem a méhekre is. A fák permetezésekor is ügyeljünk arra, hogy az esti órákban végezzük azt, lehetőleg olyan szerekkel, melyek méhkímélők, hiszen nagyon fontos élőlényről van szó.