Karácsonyig közel 200 tonna halat halásznak le Rétimajorban

Az 1300 hektáron gazdálkodó Aranyponty Zrt. egyik rétimajori taván kedden végezték az őszi „betakarítást”. A 65 hektáros tavat a halak útját álló szűrőn keresztül három hete kezdték lecsapolni. Ahogy fogyott a víz, úgy szorultak a halak fokozatosan a tó legmélyebb részén levő,1,5 hektáros belső halágyba, amit aztán tanyát alakítva, kerítőhálóval körbekerítettek – avat be a lehalászás előzményeibe Nagy Gábor, halászati ágazatvezető.

A Tisza mellől Rétimajorba igazolt, halászdinasztiából származó szakember elmagyarázza azt is, hogy a háromrészes háló alsó részét ólomsúly rögzíti a mederhez, tetejét úszók tartják a víz felszínén, a köztük levő kifeszülő rész pedig a hálón belül biztonságosan őrzi a halakat. Kedden szemmel láthatóan nagy volt a hálóban a halsűrűség, ugyanis 60–80 mázsa pikkelyes – ponty, süllő, folyami harcsa, busa, ezüstkárász – esett zsákmányul. A hasonló hozamok nem ritkák a rétimajori tavakban, mivel az aszályos tavasz és nyár ellenére, az idén jó közepes „terméssel” fizet a Nádor csatorna két partján húzódó tórendszer. Kellenek is a jó fogások, mert karácsonyig 150–200 tonna halat kell betárolni, válogatni az Aranypontynál: – Örülünk a jó hozamnak, de annak még inkább, hogy a halaink egészségesek, kiváló minőségűek – hangsúlyozza az ágazatvezető, hozzá téve, ez nagyon fontos, mert a vásárlók – a horgász-

egyesületek, a fogyasztók és a feldolgozók – igényesek és kifogástalan minőséget várnak. S, hogy azt is kapjanak, nagyon odafigyelnek a halnevelés és -tartás minden műveletére. Például arra is, hogy a belső halágyban összezsúfolódott pikkelyesek a sekély vízben is elegendő oldott oxigénhez jussanak. Az ágazatvezető és a 12 fokos vízben, a háló körül gumiruhában sürgölődő négy tapasztalt halász – ötödik társuk épp a csörlőző gépet kezelte –, amint a halak „jelzései” alapján észrevették, hogy fogyatkozóban van a vízben az oldott oxigén, azonnal „bevetettek” egy szivattyút, oxigént és friss vizet juttatva a pikkelyeseknek. Odafigyeltek arra is, hogy kézben cipelt vizeskosarakkal gyorsan „kimentsék” a sekély vízből a problémára legérzékenyebben reagáló süllőket, busákat, keszegféléket, s elhelyezzék őket azokba a speciális szállítótartályokba.

Bár a halászatnak számos műveletét sikerült már gépesíteni – Rétimajorban is csörlők, emelők, okos masinák teszik könnyebbé a halászok tevékenységét – szükség van a szakemberek tudására, tapasztalatára, kézműves jellegű munkájára. A halászcsapatban most heten dolgoznak, bár Nagy Gábor szerint 12–15 embernek is bőven lenne munka. De miután nincs halászati szakképzés, nehéz elhivatott, a szakmát értő szakembereket találni. Azokat, akik kedvet kapnak és erőt éreznek a munkához, a gazdaság saját maga tanítja meg mindarra, amit tudni kell a halászathoz. Multifunkcionális szakembereket igyekeznek képezni – mondja az ágazatvezető –, olyanokat, akik minden, vagy csaknem minden munkafázisban helyt tudnak állni. S, hogy a halászatot nagyon meg lehet szeretni, bizonyítja, hogy a halászcsapatban vannak, akik évtizede dolgoznak Rétimajorban.

A Nádor melletti tavakat nemcsak a halászok szeretik, gyakori hívatlan látogatók ott a kormoránok. A falánk, csapatban is támadó ragadozó madarak évente több millió forint kárt okoznak a gazdaságnak, annak ellenére, hogy gázágyúval próbálják távol tartani őket, s a szabályok betartása mellett kilövéssel is próbálják csökkenteni a számukat. Egyelőre nem számottevő eredménnyel. A megoldás nemzetközi összefogás és a túlszaporodott állományok költésének korlátozása, a költő- és fészkelőhelyek populációjának gyérítése lenne.