A minőségre helyezik a hangsúlyt az Ezerjó esetében

A digitális térben rendezték meg a Szőlő Szaporítóanyag-előállítási Tudományos Konferenciát, amelyet a Szent István Egyetem, a Magyar Tudomány- és Innováció-menedzsment Alapítvány, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Szőlőszaporítóanyagtermesztők Szövetsége közösen szervezett. A főszervező, Szabó Péter úgy nyilatkozott, a rendezvény célja az volt, hogy a szőlőszaporító alapanyag és a gyökeres szaporítóanyag- termesztők, -forgalmazók, -kutatók és -fejlesztők fóruma legyen.

Az eseményen előadást tartott Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára is, aki többek között azt is elmondta, hogy a 2016-ban a HNT által elfogadott ágazati stratégia alapvető célkitűzése a szőlőtermesztés biológiai alapjainak fejlesztése és megőrzése és a szaporítóanyag-előállítás növényegészségügyi ellenőrzésének erősítése.

Megkérdeztük Varga Mátét, a Móri Borvidék Hegyközségének elnökét, hogy mennyiben érintik az efféle konferenciák a Móri Borvidéket? Az elnök elmondta: – Mórról senki nem vett részt a konferencián, mert szőlőszaporító anyag, vadalanytermesztés utoljára a 2000-es években volt itt a borvidéken. Sőt, olyan törzsültetvény sincs a területünkön, ahonnan oltócsapot lehet szedni. A Móri Állami Gazdaság által 1950-ben létrehozott Szőlészeti Kutatóintézet pedig 1962-ben megszűnt.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a borvidéken közel 6 éve derítettek fel először aranyszínű sárgasággal igazoltan fertőzött tőkéket, mely miatt karanténintézkedéseket rendeltek el, tehát a borvidékről szaporítóanyagot kivinni, illetve azt felhasználni akkor sem szabadna, ha lenne mit.

Varga hangsúlyozta: – A borvidék, mint természetesen az egész hazai szőlészeti ágazat, támogatja a konferencián tárgyalt célkitűzéseket, miután az elmúlt években nálunk is 100 hektáros nagyságrendben történt telepítés, több termelő is tapasztalta a szaporítóanyag-ellátás szűk keresztmetszetét, illetve annak mennyiségi és minőségi bizonytalanságait. A helyi termelők is fontosnak tartják a jó minőségű szaporítóanyag előállítását, ennek pedig a folyamatos hatósági ellenőrzés lehet az egyik elősegítője.

A konferencia másik témája a kutatás-fejlesztés volt, ami új szaporítási technológiákat, új művelési, nevelési módokat, és ami talán a legfontosabb, új fajtákkal való kísérleteket jelent. A hegyközség vezetője szerint ez egy fontos terület. Válaszában kitért arra, hogy Magyarország klímája folyamatosan változik, a hőmérsékleti szélsőségek egyre gyakoribbak, a csapadék is egyenlőtlen eloszlásban hullik le. Az éves mennyiség jellemzően megvan, mégis gyakoriak az aszályos időszakok, melyeket sokszor pár napos erős esőzések követnek. Ebben az esetben a csapadék nem tud hasznosulni, a víz nagy része elfolyik. Gyakorta jellemző a téli csapadék hiánya is. A fajtanemesítés során mindezeket egyre jobban figyelembe kell venni, persze úgy, hogy a borszőlő mint alapanyag, sem minőségében, sem mennyiségében ne szenvedjen csorbát.

Ha Mór, akkor ezerjó. Arra a kérdésre, hogy mi lesz ezzel a szőlőfajtával, Varga Máté így felelt: – Jelenleg a Móri Borvidék területe 490 ha körül alakul, melyből mintegy 78 ha az ezerjóültetvény. Ebben benne foglaltatik az üzemi és a kistermelői ültetvények szőlőterülete is. Ez a 16 százalékos részarány jelenleg is a borvidék legnagyobb felületen termesztett fajtájává teszi az ezerjót, bár sajnos be kell ismernünk, hogy a termőterülete folyamatosan csökken.

Mint megtudtuk, a borvidéknek, és az ott dolgozó termelőknek is fontos célja a fajta megőrzése, vannak is fiatal ezerjóültetvények, de az elmúlt évtizedek statisztikái alapján úgy tűnik, hogy a fajta a mennyiségi termelés színterén nem tudja a modern világfajtákkal felvenni a versenyt sem minőségi paraméterek, sem termésbiztonság területén. Ebből következik, hogy a fajta termőterülete az egyes pincészetek szortimentjében csökken, és ebben sajnos segít a háztáji területek fokozatos eltűnése is, ugyanis azok többsége ezerjó volt.

Ugyanakkor a szakember megnyugtat mindenkit: – A termőterületek csökkenésével párhuzamosan a borok egyre inkább a magas minőség felé tendálnak. Szaporodik azon pincészetek száma, melyek különlegesebb ezerjókat készítenek, legyen az fahordós, vagy barrique technológiás, késői szüretelésű, töppedt szőlőből készült bor, vagy akár jégbor. Én ebben látom a fajta jövőjét. Úgy gondolom, az „alap” ezerjó már nem egy asztali bor, vagy egy tájbor lesz és nem is a borral ismerkedni vágyók itala, hanem egy karakteres, élénk savú, határozott bor, melyhez már borhoz szokott fogyasztó kell. Inkább a gasztronómia világának, a kifinomultabb jegyek kedvelőinek a bora kell legyen a Móri Ezerjó.

A hegyközségi elnök hangsúlyozta: – Kis termőterületen, nagy értéket teremteni, ez kell legyen a Móri Borvidék mottója az ezerjóval kapcsolatosan.