Vontatottan halad a nádvágás Fejérben

Ahhoz, hogy a tónál végre aratásra érjen a nád, kemény hidegre és a nádszálakat a leveleiktől megfosztó, erős szélre lenne szükség. Mivel enyhe volt az ősz, és eddig a tél is adós maradt a keményebb mínuszokkal (bár a héten ezek már megérkezhetnek), még mindig nem hullottak le mindenütt a nád levelei.

Tetézi a gondokat, hogy a sok eső miatt a tó több szakaszán kihajtott, méteresre nőtt és még mindig zölden virít a sarjúnád. S mivel a bőséges őszi csapadék ellenére is a kívánatosnál valamivel alacsonyabb a tó vízszintje, a nádasokban néhol már megjelentek a gyomok. Ezen a télen mintha a nádvágók ellen esküdött volna az időjárás, mondja a két fiával és egy segítővel idestova három évtizede a tavon dolgozó sukorói Dostál Károly.

De gyorsan hozzáteszi: a rossz mellett azért jót is nyújt a mostani szezon a tó téli munkásainak, a nád minősége ugyanis – főként ott, ahol elegendő vizet kapott a növény – nagyon jó. S bár ő bízik benne, hogy a következő napokban megkeményedik az idő, s munkához láthatnak a Velencei-tónál is, úgy tűnik, egyelőre bizonytalan, az idén mekkora területről sikerül letakarítani a nádat. Az optimális az lenne, ha évente – így az idén is – a nádasok területének egyötödét, azaz mintegy 200 hektárt sikerülne learatni annak érdekében, hogy ötévente felfrissüljön a tó nádállománya. A munka elvégzésére, csakúgy, mint az elmúlt években, az idén is több megbízható, évek óta jó teljesítményt nyújtó vállalkozóval kötött szerződést a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság.

Ezt már Tóth Sándor, az igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese mondja, aki szerint a bizonytalan időjárást, a mind gyakoribb jégmentes telet olyan géppel lehetne ellensúlyozni, amely nemcsak a befagyott tó jegén, hanem a vízen úszva is biztonságosan, jó hatékonysággal tudna dolgozni. A fejlesztés már folyik, de hogy a masina mikor lesz a vállalkozások számára elérhető és a Velencei-tavon is „bevethető”, egyelőre nem tudni.

Ha a Velencei-tavon egyelőre nem is tudnak dolgozni, nem tétlenkednek Dostálék, Pátkán, a tározótónál napok óta vágják már a nádat. S mivel, akárcsak a Velencei-tó, a tározó sem fagyott be, a nagy gépet, a kitűnő teljesítményű nádarató kombájnt nem tudják munkába állítani, kénytelenek a kézi erővel működtetett kis géppel aratni. Lassan haladnak, mert a leveles nádszakaszokat kerülgetve, „foltonként”tudnak csak dolgozni. Kemény tempót diktálnak maguknak. A hét minden napját kihasználva igyekeznek minél nagyobb területet learatni, mert ahhoz, hogy az idei évre elvállalt tetőépítési munkákat el tudják végezni, legalább 20 ezer kéve nádra van szükségük. Károly bízik benne, hogy Pátkáról és a velencei-tavi területükről le tudják aratni a szükséges nádmennyiséget. Mint mondja, szerencse, hogy nemcsak a velencei-tavi, hanem a pátkai nád is jó minőségű, kiváló tetőfedő anyag. Nagy szükség is van rá, mert a nádtető reneszánszát éli, a hatékonyan szigetelő, az épületet télen melegen, nyáron hűvösen tartó nádat mind többen választják hétvégi házuk, családi otthonuk fedésére.

A nádasok megőrzése és tervszerű, rendszeres aratása nagyon fontos a környezet védelme és a jó vízminőség megőrzése érdekében. Gazdasági haszna mellett a nádvilág sok állatfajnak nyújt menedéket, költőhelyet, vándorlás idején átmeneti szállást.