Osztatlan közös: egyszerűbbé vált az ilyen tulajdon megszüntetése

A 2020. évi LXXI. számú jogszabály megalkotására azért volt szükség, mert sok helyen fennáll még az osztatlan közös tulajdoni forma, átláthatatlanná téve a tulajdonosi szerkezetet, nehezítve a földek használatát. A probléma nagyságát jelzi, hogy országosan egymillió ingatlan, 2,4 millió hektárnyi földterület van hárommillió tulajdonostárs osztatlan közös tulajdonában. A birtokosok között vannak családtagok, de sok a mostanra terhessé vált, több évtizedes birtokviszonyokat örökölt „kényszer” tulajdonostárs is.

Az új jogszabály alkalmazásával egyszerűbbé váltak a korábbi hosszadalmas, nehézkes, bonyolult, az állam számára költséges megosztási eljárások, s helyettük gyors, egyszerű, a tulajdonosi szándékra épülő szabályozás lépett életbe. Az új törvény feleslegessé teszi a tulajdonostársak közötti, akár évekig is elhúzódó pereskedést, továbbá módot ad az ingatlan-nyilvántartás pontosítására is.

A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetésére három módot határoztak meg a törvényalkotók: lehetőség van megosztással vagy

egyetlen tulajdonostárs általi tulajdonba vétellel (bekebelezéssel), továbbá kisajátítással való megszüntetésre. (A részletekről a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) honlapjáról lehet és érdemes tájékozódni.)

Nyilván sokakban felvetődik a kérdés, az osztatlan közös tulajdonok esetleges nagyszámú megszüntetése nem jár-e birtokelaprózódással. A törvényalkotók gondoltak erre is. A jogszabály meghatározza az egyezség eredményeként létrejött ingatlanok minimális méretét, amely a szőlő, kert, gyümölcsös, nádas esetén 3000 négyzetméternél, azaz 0,3 hektárnál, szántó, rét, legelő, erdő és fásított terület esetén 10 000 négyzetméternél, azaz 1 hektárnál, zártkerti földnek minősülő ingatlannál pedig 1500 négyzetméternél nem lehet kisebb.

A szabályok alapján megváltott tulajdoni hányadok ellenértékét a felek szabadon határozhatják meg, s ahhoz minimumárként kiindulási támpontot ad a járásonként megállapított értékbecslési ajánlat. Mint az NFK honlapján olvasható, szántó esetében az aranykorona-értéket, gyümölcsösnél, szőlőnél, kertnél, rétnél, legelőnél pedig a hektáronkénti egységárat vették figyelembe.

A Fejér megyei szántóterületekért az aranykorona-értéket figyelembe véve a legmagasabb minimum árat – aranykoronánként 63 ezer forintot – a Sárbogárdi járás településein javasolja az értékbecslési ajánlat. A Székesfehérvári és a Gárdonyi járásban levő szántóknál az osztatlan közös tulajdon megszüntetésekor aranykoronánként 62 ezer forintos minimumárban, az Enyingi és a Dunaújvárosi járásban pedig 59 ezer forintban gondolkodhatnak az érdekeltek. A legalacsonyabb árat a Móri és a Martonvásári járás szántóiért jelöli meg az ajánlat, amely szerint az előbbinél 58 ezer, az utóbbinál 53 ezer forintot „ér” egy aranykorona. Szőlőültetvényeknél az osztatlan közös tulajdon megszüntetésekor kiindulási alapként a legmagasabb minimumegységárat – hektáronként 6 899 000 forintot – a Bicskei járásban javasol az ajánlat. A Martonvásári járásban művelt szőlők tulajdonviszonyait hektáronként 5 898 000 forintért, az Enyingi járásban műveltekét pedig 5 139 000 forintért rendezhetik a „közösködést” megszüntetni akarók.

Hektáronként 4 397 000 forintos minimumárat javasol az értékbecslési ajánlat a fehérvári járás, s annál alacsonyabbat, 4 208 000 forintot pedig a – laikus számár meglepő módon – borkultúrájáról ismert Móri járás településein a szőlőbirtokok osztatlan közös tulajdonának megszüntetésére. Azoknak, akik a közös gyümölcsös tulajdonviszonyait akarják rendezni, a legtöbbet az Enyingi járás településein kell fizetni, az ottani gyümölcsösök hektárját minimumárként 1 835 000 forintra taksálja az ajánlat. A fehérvári járás településein a gyümölcsültetvények hektárjáért 1 696 000 forintot vagy például a gárdonyi járásban 1 682 000 forintot javasol hektáronként az értékbecslési ajánlat.

A művelési ágakkal kapcsolatos ajánlott minimumegységárakról s a jogszabály részleteiről a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.