Fűszerpaprikát behozni? Vérlázító!

Erősödhetnek a magyar gazdák címmel jelent meg tudósításunk a múlt héten, Mezőfalván megrendezett Szántóföldi Napokról. Idézzük föl Nagy István agrárminiszternek a megnyitón elhangzott szavait! – 4265 milliárd forintnyi beruházási támogatás áll rendelkezésre a vidékfejlesztési forrásokban. Ez óriási összeg, azt jelenti, hogy most egy év alatt fogunk annyi forrást biztosítani a gazdáknak, mint a megelőző hét évben összesen – mondta.

Gyuricza Csaba két nappal később, június 11-én mondott beszédet Agárdon, a Simon és Simon cégcsoport új, a helyben megtermelt gyümölcsök feldolgozását is elősegítő üzemegységeinek avatóján. – Ez a beruházás azt az alapanyag-előállító funkciót bővíti és célozza meg, amelyre a magyar agráriumban óriási szükség lenne – fogalmazott a rektor.

Az avatón elhangzott, a cégcsoport aktuális fejlesztésének költsége 650 millió forint volt, amelyből 230 millió forintnyi rész európai uniós támogatás.

– Ha már a támogatásnál tartunk: a magyar mezőgazdaság mindig is támogatás­orientált volt – váltott témát Gyuricza, majd úgy fogalmazott, hogy a magyar mezőgazdaság elmúlt évtizedben elért eredményei imponálóak. – Több mint ezermilliárdos a növekedés a magyar agráriumban a kibocsátás szintjén, de ezzel együtt azt is hozzá kell tenni, hogy a mezőgazdaságban az egész világon mindenhol robbanásszerű a növekedés. E tendenciába illik bele a hazai fejlődés is. Hogyha reálisan értékeljük a magyar agráriumot, azt hozzá kell tenni, hogy az 1990-es évek elején egy olyan visszaesés következett be az ágazatban, ami után nagyon nehezen talált magára a magyar mezőgazdaság. El kell mondanunk azt, hogy akármekkora volt a növekedés az elmúlt időszakban, még ha imponáló is az elmúlt 10-12 esztendőben, még mindig nem vagyunk a kibocsátás szintjén reálértéken ott, mint ahonnan az 1990-es évek elején elindultunk! Ez ténykérdés. Úgy, hogy mindeközben, 1990 óta a világ mezőgazdasága 80 százalékkal növekedett – mondta.

– Az elmúlt időszakban nagyon sok szó esett arról, milyen jelentős források állnak majd rendelkezésre az elkövetkező években a magyar vidék, agrárium fejlesztésére – fogalmazott, s maga is utalt Nagy István általunk is citált szavaira.

– Engedjenek meg néhány példát annak érdekében – szólt az agárdi avató közönségéhez –, hogy lássuk azt, honnan indulunk, és melyek azok az irányok, amelyeket meg kell határoznunk, és figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy a vidék és az agrárium fejlesztését hatékonyan és reálisan tudjuk kezelni. Nagyon sok minden nincs rendjén ma az agráriumban. Miközben Magyarországon az elmúlt években a gyümölcstermő terület nagysága hozzávetőlegesen ugyanakkora maradt, a megtermelt gyümölcs mennyisége felére csökkent! Jelentős a behozatalunk paradicsomból, paprikából, fűszerpaprikából. Szerintem vérlázító az, hogy Magyarország – egy olyan ország, amelynek a nevét, ha meghallják a külföldiek, az egyik alapvető termék, ami eszükbe jut, az a fűszerpaprika – nettó importőrré vált. Miközben exportőrök voltunk. Iránból, Marokkóból, Spanyolországból, Törökországból hozzuk be a fűszerpaprikát. Vöröshagyma-­termelésünk 60 százalékkal esett vissza, burgonyatermelésünk ötödére esett vissza a tíz évvel ezelőtti szinthez képest. Nincs tárolókapacitás, nincs feldolgozóüzemünk burgonyából.

– A világon az egyik legnagyobb búzaexportőrök vagyunk, és ezt kiemeljük mint eredményt. Én erre nem vagyok büszke! Arra kellene büszkének lennünk, ha egyetlenegy szem gabona sem hagyná el az országot – mondta; s kifejtette, célszerűbb lenne, ha mindet itthon dolgoznánk föl. Nos, Gyuricza szerint tehát ez, a feldolgozás hazai megvalósítása lehet az egyik helyes irány a következő évek agrártámogatásainak felhasználása során.

– Szerintem az sincs rendjén, hogy Magyarországon ma mindössze egyetlen cukorgyár van. 14 cukorgyárunk volt még 20 évvel ezelőtt, ma egy van – jegyezte meg.

– Tejből nettó exportőrök vagyunk – folytatta; véleménye szerint ez sem ad okot a büszkeségre, hiszen ebben a szekcióban is alacsony a hazai feldolgozottsági szint.

– Amikor arról beszélünk, hogy Magyarország 20-25 millió embernek képes élelmet adni, hozzá kell tennünk, hogy valóban, minden adottságunk megvan hozzá, de pillanatnyilag ez sokkal inkább lehetőség, mintsem a jelenlegi helyzet. Ez megint csak megmutatja azt az irányt, amerre mennünk kell. Hadd tegyem hozzá, nagyon kevés olyan ország van a világon, amelynek megvan a képessége arra, hogy el tudja látni magát élelmiszerrel teljes egészében – mondta.

– A forrásokat nem települési, nem választókerületi, nem járási szinten kell fölosztani, hanem a piaci racionalitás alapján, akkor tudunk olyan rendszereket létrehozni, olyan komplex termékpályákat felállítani, amelyek egy támogatás nélküli világban is életképesek lesznek – fogalmazott végül Gyuricza Csaba.