Vitában a szomszéddal: kié a fa, és kié annak árnyéka?

A kertes házban élők jogait és kötelességeit meg lehet nézni a 2013. évi CLXXIV. törvényben, ugyanis ez foglalkozik a szomszédjogokkal. Ebben válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, mint például kinek a felelőssége az átlógó növényzet, a veszélyesen magas fa vagy a düledező kerítés?

A kulcsszó: kommunikáció

Az átlógó növényzetért mindenképpen a túlburjánzó bokor vagy fa tulajdonosa a felelős. Neki kell kordában tartani a növényt és nemcsak az ágait, hajtásait kell visszanyesnie, hanem a szintén határtalanul terjeszkedő gyökerét is. Ha nem teszi meg, ezeket a feladatokat elvégezheti az is, akit zavar a növények önhibán kívüli birtokháborítása. Kizárólag a telekhatárig engedi a jog a metszést, a másik térfélre átnyúlni nem lehet, és mindenképpen jelezni kell előre a tulajdonos felé, hogy mit tesz a magát sértettnek érző, ugyanis ellenkező esetben a növény tulajdonosa akár kártérítést is követelhet. Tehát jobb újra meg újra megkérni a szomszédot, hogy végezze el a szükséges beavatkozásokat, ugyanis, ha az esetleg szakszerűtlen kurtításból adódóan valami baja lesz a növénynek, akkor az újabb száraz rőzse lesz az egymás mellett élők vitájának parazsára.

Van, hogy a problémán a metszőolló már nem segít. Ha egy kidőléssel fenyegető, öreg fa vagy azok csoportja, esetleg egy rossz állapotú fészer áll a szomszéd telkén, vagy ha egy ereszcsatorna lóg a magasból, mely szerintünk veszélyezteti a házunkat, kerítésünket vagy melléképületeinket, akkor is jogunk van fellépni. Előbb szép szóval elmagyarázzuk a szomszédnak, hogy mindkettőnk jól felfogott érdeke, hogy még a jelentős anyagi kárral fenyegető ágleszakadás, fakidőlés, épületomlás előtt vágja meg a lombkoronát, tüntesse el a romos sufnit. Ha nem teszi, akkor a jegyzőnél vagy az adott település önkormányzat építési osztályán kérhető segítség. A hivatal előbb helyszíni szemlét tart és ha indokoltnak látják a beavatkozást, akkor akár elrendelhetik a fa kivágását vagy a tereprendezést.

A telkek közötti mezsgye és a kerítés kérdéskörére is igaz, hogy első az egyezség a szomszéddal. A legtöbb esetben szokásjog vagy éppen a helyi építési szabályzat (HÉSZ) rendelkezik arról, hogy melyik teleknek melyik a saját kerítése, de ezzel kapcsolatban Alföldi János földmérő mérnök azt mondta: – Évtizedes bevett szokás, hogy ha szembe állunk a ház frontjával, az az oldalkerítés tartozik az adott ingatlanhoz, amelyik a jobb kezünknél van. A bal oldali kerítés tehát már a következő, vagyis a szomszédos ingatlan tulajdona.

Alföldi arra is felhívta a figyelmet, kerítésépítés esetén mindenképpen a telekhatártól befelé kell esnie a hálót tartó oszlopoknak, illetve az alapnak és rajta a falazatnak, vagyis ne nyúljon át a másik ingatlanra. Abban az esetben, ha az ingatlan a kert végében egy másikkal találkozik, ott a határkerítést fele-fele arányban kell kialakítani és karbantartani is. A szomszéd ingatlan tiszteletben tartása mindenekelőtt való, ám mégis gyakran vannak hosszan tartó és költséges peres eljárások olyan ügyekben, amikre elsőre nem is gondolnánk.

Sok per forrása

Ha valaki új házat épít, szoktak elhagyni egy kisebb-nagyobb szakaszt a telekhatárnál, hogy ha bármit kell későbbiekben csinálni az épülettel, például felállványozni vagy éppen tetőt javítani, akkor azt a saját birtok jogán tehesse meg a tulajdonos. Azonban az is gyakori, hogy közvetlenül a telekhatárra helyezik az épületet. A szomszédnak ilyenkor is lehetőséget kell biztosítani, hogy a háztulajdonos bemenjen az idegen udvarra és elvégezze a szükséges munkálatokat, ám ennek a mezsgyére építésnek van pár komoly hátulütője.

– Több bírósági per is zajlik jelenleg, mert a határra épített házakat be akarják szigetelni, ám sok szomszéd ezt nem nézi jó szemmel, ugyanis az a 10-20 centiméter vastag szigetelés, hálózás már átlóg a birtokára. Ha ezeket leszámítjuk a nyitott légtér szélességéből, az is megtörténhet, hogy már be sem fér egy kocsi vagy egy teherautó a másik udvarra.